Yuu Solk

Körbenéztem a kocsmában és nem láttam semmi változást az elmúlt évekhez képest. A lányok egyre fiatalabb korban járnak ide és isszák magukat eszméletlenre. Ma sem volt ez másképp és az sem változott, amit a jelenlétemre reagáltak. 
A sarokban egy csapat kislány ünnepelte a legfiatalabb tagjuk tizenhatodik születésnapját, míg a pulton támaszkodva néha rájuk néztem. Egy idő után észre kellett vennem, amit szinte mindig, engem figyelnek. Különösebben nem volt igényes a kinézetem, mivel úgy gondoltam, hogy ezzel talán elriaszthatom az ilyeneket, de tévedtem és azóta rám ragadt ez a külső. Konkrétan büdös lehelt, sárga fogak, gyér arcszőrzet, kissé hosszú zsíros haj, egy lyukas, koszos céges póló, és agyonhasznált farmer. A lyukas, koszos cipőről, melynek a fűzője gyakorlatilag sosem volt másra használva, mint az aszfalt járdák koptatására, vagy az szőrös testemet borító ocsmány szagú verejtékről nem is beszélve. Ennek ellenére a szülinapost a barátnői széles mosollyal az arcukon lökdösték elém. Hiába néztem ki úgy, ahogy, ők nem ezt látták. Ha tippelnem kellene, egy ápolt külsejű, izmos és jóképű fiatalembert érzékeltek a szemükkel, akinek bódítóan kellemes illata van. A próbálkozásom, mely arra irányult, hogy ne kelljen többé ezekkel találkoznom, már kezdetektől fogva halálra volt ítélve.
Szülinaposka nagy nehezen, a piától és a zavarától paradicsomszínű arccal szólalt meg és kérdezett rá, hogy van-e kedvem a társaságát élvezni. Pechére volt. Ugyanis megfogott az a csábítóan aranyos külseje és nem utolsó sorban régen volt már az előző ilyen idióta. Én csak annyit tehettem az ügyben, hogy megvártam, míg kitombolták magukat. A lánykák viszont nem így gondolták és úgy dobták elém a szülinapost, mint oroszlán elé a húst.
Nem akartam illetlen lenni, ezért szépen elköszöntünk a társaságától és elvezettem egy békésebb helyre. Oda, amit egyszerűen csak büfének neveznek, bár itt nem olyan dogokat szolgálnak fel, amik emberi fogyasztásra alkalmasak és felszolgáló sincs. Mindenki aga hozza a megkívánt falatokat, ezért az étkező talán jobb név lenne neki. Ez viszont csak a látszat, valójában egy park növényekkel sűrűn benőtt részéről van szó.
A lány illemtudóan elkezdett hozzám bújni és a lábam közét simogatni, ahogy beértünk a bokrok közé. Én se tettem másként, magamhoz szorítottam, majd egy határozott mozdulattal a bugyijába csúsztattam a kezem a szoknyája alatt. Ő erre azonnal csókolni kezdett és ügyetlenül megpróbálta a nadrágomat szétszedni, viszont két pillanat sem telt bele és olyan élvezetet okoztam, amit sosem élhet át többé életében. Szülinaposka úgy be volt gerjedve, hogy összepisilte magát, mikor a csókból hirtelen átváltottam és az állkapcsába haraptam. Törtek a fogai, mint valami isteni ropogós desszertnek és ömlött a vére. Kéjesen hullámzott forró testével, miközben a földre tepertem. Minden kis érintésre hevesen reagált az élvezettől, mikor letéptem a bugyiját egyenesen az arcomba tolta a lába közét én pedig nem voltam rest. Először csak nyalogattam, de hamar véres húscafattá harapta a területet és egy határozott mozdulattal letéptem a csiklóját, hogy megehessem. A vére olyan volt, akár a friss nyári zápor, kellemes, mégis forró, szaga akár a legszebb virágé, állaga, mint egy jó boré. Egyre csak téptem és ittam a vérét, majd elkezdtem megdugni. A falfehérré váló bőre csak még jobban felizgatott, teste forrósága pedig elevenségét bizonyította. A lány alig bírt magával, úgy hullámzott, mint egy tapasztalt pornószínész, kezeivel folyamatosan magához húzott és a szétharapott szájával is állandóan dicsért. Engem viszont zavart ez a fajta hízelgés, ezért eltörtem mindkét felkarját és ismét a szájába haraptam. Még törött kezeivel sem hagyta abba a szorongatást, ezért elkezdtem fojtogatni. Mikor összetörtem a légcsövét nagyot élvezett és elhallgatott, később pedig hideg hullájára vertem, hogy teljes legyen az élmény.
Tudom, nem egészséges a lányok arcára élvezni, de nem tehetek róla, mindenkinek van valami perverziója. Még egy magamfajta vámpírnak is.