Yuu Solk

Már éppen láttam Anna arcán, hogy mondani akar valamit, mikor Zoli hangját hallottam.
- Gyertek, gyorsan!
Volt egy sejtésem, hogy most mi is fog következni. A tévéhez menve már szinte biztos voltam benne és igazam is lett. A híradóban egy felvételt mutattak be. Zoli és Anna kérdően bámult ránk az adás végén. Most mit is kellene mondanom nekik? Nagyon nem lehet kimagyarázni, hiszen látták és világosan látszott az arcunk rajta.
- Viki egy angyal?
- Viktória.
Kijavította Zolit. Valamiért érzékeny a nevére, igazából én sem tudom, hogy valójában miért is. Nem lehetett már tartani a titkot, el kellett mondanom nekik az igazat.
- Az.
Mondjuk fejben ez jobban hangzott és volt még több része is, de most csak ezt az egy szót sikerült kinyögnöm. A bénaság ellenére is teljes csönd lett a szobán úrrá, csak a tévé zaja törte meg. Mindenki kereste a szavakat, ahogy láttam, de megint Zolinak sikerült először megszólalni.
- Hogyan sikerült egy angyalt felszedned?
A kérdése meglepett és nem is tudtam mit válaszoljak.
- Neked ez a legfontosabb most?
Annától nem is vártam mást.
- Miért?
Ők jól elbeszélgettek egymással erről, mi meg csak álltunk ott egy helyben és nem tudtuk mitévők legyünk. Nem is kellett nagyon magyarázkodnunk, mert a sors közbe szólt. Kopogtak az ajtón, de inkább úgy, mintha be akarták volna törni. Kinyitva ismét kamerák kereszt tüzében találtam magam. Befutottam a szobába és szóltam a többieknek. Már késő volt, a kamerák követtek bentre és ráijesztettek Viktóriára. Ő kiengedte a szárnyait és azzal takarta magát. Ekkor láttam meg Zolit, épp kinyitotta az ablakot, hogy menekülni tudjunk a kis panel lakásból. Megint az történik, mint Mihálynál. Nem tudom most hogyan találtak ránk, de megint menekülnünk kell.
- Gyorsan, Gyertek!
Mentünk, de most lett egy nem várt esemény is. Valahogyan Zoli beleakadt a ruhámba és ő is jött velünk az ablakon kirepülve. Viszont Viktória nem bírt el minket. Zuhanni kezdtünk és ennek Zoli látta kárát, sajnos elszakadt a ruhám. Leesett, pont a fejére. Csak annyit láttam, hogy vérben úszik a parkoló és ő meg sem mozdul. Rossz érzés volt, nagyon rossz. Most már tényleg vissza kell mennünk, nem húzhatom tovább. Miattam meghalt egy ember, egy jó ember. Egy hangos sikoly kísérte szörnyű emléket hagyva maga után. Befogadott és megbízott bennünk, ételt és ruhát adott pedig semmi oka nem volt rá. Csak úgy tehetem jóvá ha angyallá teszem, nem hagyhatom elveszni ezt a jó szándékot.
- Menjünk vissza!
- De...
- Nincs de. Meghalt egy ember, vissza kell mennünk őrizni a lelkét.
- jó.
Elindult a feljárat felé, de hiába is értünk oda, két órányi repülés után, nem engedett vissza. Egyszerűen átrepültünk a két dimenziós kis négyzet alakú átjárón. Nem értettem, Viktória folyamatosan próbált belerepülni, én már sírni kezdtem. Végül valahol az ezredik próbálkozáshoz közeledve sikeresen belerepült és visszakerültünk.