A gondolataim cikáztak a fejemben. Meg kellett állítani a tüzet, a katonákat, legalább elfogni és a Lohra testével is kezdeni kellett valamit, nehogy meghaljon. Ő mentett meg, tartozom neki, annyival, hogy megteszek mindent az életéért. Nem tudtam mitévő lehetnék, hiszen ide zárva semmit sem tudok csinálni és a kiabálással csak vonzanám a gyújtogatókat is. Az egyik veszély után jön a másik... Füst kezdett szivárogni minden felől, tudtam, hogy gond lesz. Egyre csak áramlott befelé, tisztában vagyok vele, hogy először alulról megtelíti a szobát aztán megfullaszt, ha itt maradunk. Ezért gyorsan megoldást kellett találnom. Az ajtó zárva az ablakon nem férünk ki, még ő se, de nem is lenne szerencsés kimenni. Az egyetlen esély a szekrény tetején várni a segítségre. Fel is kaptam az ágyról a kis törékeny testet. Olyan apró és sebezhető, mégis ennyire küzd értünk... A szekrény tetejére tettem, vigyázva nehogy még nagyobb kárt okozzak benne, majd mellé másztam és az ölembe fektettem. Még eszméleténél volt egy kicsit, utána pedig végleg elájult. A füst pedig csak áramlott be, az ablakon. Szúrta az orrom és könnyeztem tőle, türelmesen várva a halált vagy a segítséget. A papot hallottam odakint harcolni és a varázslókkal üvöltözni, hogy oltsanak tüzet. Aztán én is elájultam.
Mikor felébredtem egy ágyban voltam, a sajátomban, körülnéztem, de a homályos tekintetemmel is megtaláltam az egyetlen furcsaságot. A Lohra és a Körd is ott volt mellettem. Úrnőm térdelve már begyógyult sebekkel nézet egészen közelről a pap pedig az ablaknak támaszkodott és a botját markolászta. 
- Mi történt?
Természetesen ez volt az első kérdésem. Eji pedig válaszolt is rá.
- Egy napig ájultan feküdtél a füst miatt, úgy örülök, hogy felébredtél!
Most eszméltem rá valamire... Megmentettem a fogva tartómat. Mégis miért?
A zavarodott tekintetemet látva inkább hagytak pihenni. Majd kicsivel később elindultunk károkat felmérni is. 
A pajzs pereménél történtek megdöbbentettek. Mint valami furcsa mesében, az egész város öt métert süllyedt a talajban. a kis folyócska vízesésben folyt be és folyamatosan árasztotta el a várost, Így már még lehetetlenebb volt kimenni. Nem volt elég a három méteres fal, még öt méterrel lejjebb vagyunk... A folyót pedig nagyon gyorsan meg kellett oldani, mielőtt teljesen eláraszt minket.