Yuu Solk

Körülnézve semmit sem láttam kimerült embereken és romokon kívül és én sem voltam túl jól a korábbi füsttől, de erőt kellett vennünk magunkon, mert a víz csak emelkedett. Viszont amíg én bámultam a vizet már meg is érkezett a megoldáshoz a munkaerő. Az egyik kapun keresztül köteleken ereszkedett le egy csapat ember és vonultak elénk.
- Hallottuk, hogy segítség kellene.
Semmi köszönés vagy bemutatkozás, a Lohra is csak a szemeivel mutatta a problémát, ezek pedig neki is álltak az ásásnak. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy mire is lesz jó az ásás, ha már így is egy gödörben voltunk, de megtudtam. Pár napba telt, végül elkészült. Egy mély gödröt vájtak, amibe ideiglenesen folyhatott a víz, közben pedig egy jó magasan futó csatornát építettek meg. Így lett egy tó idebent és a fejünk felett futott a patak. Rin viszont még mindig borzalmas állapotban volt, úsztunk a sárban és a házak nagy része is romokban hevert, szerencsére a legtöbb embert sikerült elszállásolni. Talán a börtönön és a templomon kívül nem maradt semmi sem épen. Szegény foglyok, így sem úszták meg, de miket is beszélek. Valami nem nagyon stimmel. Meg akartam szökni, mégis itt vagyok, megmentettem a fogva tartómat és segítettem a munkálatokban. Ez így nem jó, már nem is akarok vissza menni az állomásra? Jó ez így nekem? Csatlakoznom kellene a többi rabhoz, talán ki tudnánk jutni, elég közel kerültem a Lohra-hoz, ez csak jelent előnyt. Sajnos addig esélyem sincs, amíg mindenhova cipelnek, mégis mit tegyek? A válasz azt hittem egyszerű lesz, mikor lebetegedtem a korábbi füst miatt, de hiába. Arra gondoltam, talán addigra keresnek másik tolmácsot, míg felépülök, de tévedtem. A hosszas ágyban fekvés helyett egyszerűen belém nyomták a gyógyszert, amit Ejibe is. Ez volt talán a legrosszabb, mert az erős gyógyszernek durva mellékhatása volt. Már egyetlen adag is függővé tett. Másnap ismét rosszul lettem, de csak az elvonási tünetek miatt. Úgy látszik az egészségek ára van. Már nincs menekvés... Miért nem menekültem, amikor esélyem lett volna? Már ideláncoltak, több nem mehetek el, hiszen meghalnék. Még nem adtam fel, még nem menekülhetek a halálba... Mégis, mit tettem? Várnak az otthoniak, az itteni rabok is számítottak volna rám. Ehelyett megmentettem a Lohra-t, milyen ostoba is voltam... Most szabad lehetnék. Talán...