Yuu Solk

A széttépett lábam nem működött tovább rendesen de a másikra még rá tudtam állni valamennyire, a fegyveremre támaszkodva botorkáltam és próbáltam kiutat találni, de rá kellett jönnöm, hogy nincs. Minden kaput úgy engedtek le, hogy annak elpattanjon a lánca és elzárja az utat, valakinek nagyon kellhetünk. A lábamban tomboló fájdalomtól viszont nem akadt értelmes ötletem, hogy ki is lehet a fogva tartónk, mert ha akart volna a pap megölt volna, de más a helyzet. Aztán kicsivel a történtek után ismét megjelent, de nem tudtam mit tenni ellene, a gondolat is megbénított, hogy előttem áll, egy életre a fejembe véste magát. Majd mire észbe kaptam már a műlábamnál fogva vonszolt maga után, egyenesen a főtérre, ahol a többiek már vártak. A sok vérben ázó és a fájdalomtól eszét vesztett ember szinte azonnal elhalkult, amint meglátta a papot, és akkor pillantottam meg valami furcsát. A főtéren egy szokatlan emelvény állt a templom előtt, rajta pedig egy elég hiányos öltözetű, törékeny papnő. A gondolataim egyből csak azon jártak vajon a nő mit kereshet itt. Mivel egyszer már átéltem ezt a fájdalmat, tisztábban tudtam látni a dolgokat a bajtársaimnál. Aztán Íninül szólalt meg:
- U lo szolk?
Vagyis: Ő az utolsó? Ezek szerint már csak ennyien vagyunk életben. Azoknak, akik bejöttek, legalább a fele halott. Aztán folytatta.
- Mától kezdve a foglyaim és kiszolgálóim vagytok, érezzétek magatokat otthon, mert többé nem mehettek vissza Xerxsesbe!
Ez pedig egyenlő a halálos ítélettel. Egy idegen országban fogolynak lenni annyit jelent, hogy nem foglalkoznak velünk többé. Amint tehetik le fogják tarolni a várost... Többé nem láthatom a többieket az állomásról, de még csak azt sem tudom majd mi történik velük, hiszen a leveleket nem fogom megkapni. Ráadásul többé járni sem fogok tudni, egy ilyen seb nem gyógyul meg normálisan, azt hiszem hivatalosan is halott lettem. Csak idő kérdése, hogy ez ténylegesen meg is történjen és Xerxses porig égessen itt mindent, mert velük nem lehet szórakozni...