Yuu Solk

Már két hét telt el, azóta, hogy megtudtam az igazságot, legalább is remélem, azt és nem még valami képzelgésben voltam, akkor is. Most például játszanak az agyammal, pedig már én is tudom, hogy ez történik. Gondolom azért sem hagyják abba, mert élvezik, mondjuk ez nem túl vigasztaló dolog. Meg kell tanulnom, hogy mi az igazi világ és mi nem az, meg persze kiszabadulni, de még mindig reménykedek, hogy ez csak egy álom. Jó is lenne, akkor csak irányítanom kell és szebbé tehetem, most még viszont csak annyi a dolgom, hogy végre eltüntessem az újabb illúziót.
Hangos nevetés csapta meg a fülem, aztán megszűnt az illúzió.
- Szép volt, egész jól csinálod.
- Ölj, ölj,ölj!
Ismét hangosan nevettek. Jól el vannak a cellám előtt üldögélve.
- Szörnyűek a játékaitok.
Gondoltam közlöm velük a dolgot, persze tudhattam volna, hogy teljesen felesleges, mert ők már tudják, meg persze nem érdekli őket. 
- Mi van Emil? Talán nem tetszik, ha a kis r*bancka műtétesdit játszik veled? A másikkal szeretnéd kivetetni a szemedet? Vagy nem volt elég fájdalmas? Tudom ám, hogy szereted, ha fáj.
- Ne hívd így!
- Ó. Miért, mit teszel?
Az arcnélküli folyton beleszól, pedig én Emmával akarom ezt megvitatni, de feleslegesen szólnék hozzá, úgysem tudom elhallgattatni.
- Ha kiszabadulok, mindkettőtöket megölöm.
- Nézd már, mekkora arca van valakinek. Tudod Emil, még nagyon sok időd lesz itt szenvedni. Nem mész sehova, az emberölés miatt örökre a játékszerem leszel.
- Meg az enyém.
- Persze, de te még nem vagy elég jó. Ezt nézd, aztán nyugodtan leeshet az állad. Ja, igaz, neked nincs.
- Nagyon vicces.
Persze, nem gondoltam komolyan, hogy majd megölöm őket, de muszáj most több és több illúziót kicsalnom belőlük, így talán majd képes leszek kivédeni.
Te jó ég, már megint mi ez? Viki és Viktória teljesen meztelenek és egymással, hát, játszanak, én meg itt lógok egy madárkalitka szerű ketrecben csupaszon kikötözve és kipeckelt szájjal. Emmának nagyon perverz fantáziája van. A két lány itt csókolózik előttem. Egy olyan teremben vagyunk, ahol nagyon régen takarítottak már, mert, ahogy körülnézek körülöttem mindenhol mocskos a beton az egyik sarok felé pedig egy vödör sz*r. Undorító képet fest, ráadásul a falak sem voltak épp tiszták. A két Viktória ezalatt kicsit sem vett tudomást a sok segédeszközzel berendezett, mocskos teremről, csak csókolóztak. Egymást tapogatták, a melleiket és a lábuk közét, mindketten élvezték, de nem vehetem komolyan, ez illúzió. Valahogy meg kell találnom a gyengéjét a dolognak.