Érdekes dolog, hogy a tízek közül már a nimfával és most a szirénnel is találkoztam, de mindegyik olyan furcsa... Ennél jóval komolyabb embereket vártam, mert mikor kiállnak a nyilvánosság elé akkor egészen mások. Vajon mindegyik megjátssza magát vagy csak ez a kettő? Talán nem is baj, így legalább nem unalmasak, remélem a többiekkel is találkozom majd.
- Raven!
Igaz is, nem ábrándozni jöttem, túl jó érzés...
- Raven!
Már mindegyik hív, de jó...
- Te nő, bejöhet ide más is?
- Nem. Csak egy ember jöhet be rajtam kívül, ez az én világom.
- Egy, legyél már kedvesebb!
- Látod? Felébredt.
- Jó reggelt kisfiú!
- Raven, még a tied is hátra van.
- Akkor csináljuk meg!
Linda szemei felcsillantak.
- De jó, láthatlak munka közben!
Nem mintha valami csodát művelnék, de ha ezt akarja, akkor nézze nyugodtan. Tényleg nagyon izgatott, még akkor is feszülten figyelt, mikor Egy a festékbe mártotta a tűt. Az elátkozott kereszt máris felfestődött a hátamra. Kizárólag a legjobb minőségűből készülhet a kereszt, mert nem akarom, hogy valaha eltűnjön. A karomon lévővel együtt az első kereszt is az apám műve, így akart gyászolni. Én annyira nem éreztem ezt jó dolognak, de már tudom, hogy volt ennek értelme.
- Kész!
- Ennyi?
Mit vártál? Ez a nő még talán Völkerinnél is furcsább.
- Persze, most jövök én.
A kezembe vettem a tűt, belemártottam a festékbe és már éreztem is, a kátrányhoz hasonló szagot, ami a fekete masszából szivárgott. A tű fájdalmát már alig éreztem a karomon, szinte immunis lettem rá. 
- Muszáj így figyelned?
Meg se szólal, talán ennyire koncentrálna?
- Linda!
- Ő...igen? M, Mondjad!
- Légy szíves, ne nézz már így! Zavar.
- Jajj, bocsánat.
Elég érdekes, teljesen úgy reagál, mint valami tinilány.
- Egyébként, mit szeretnél magadra tetováltatni?
- Mozgatás mágiát.
- Tessék? Minek neked az?
- Csak úgy.
Az enyémmel végezve a festékből alig maradt már, de még Lindának kellene.
- Egy, elmennél festékért?
- Megint ahhoz a csávóhoz?
- Igen.
- Mennyi a festék?
- Nyolcezer Ek.
- Tessék.
Egy már ki is kapta a kezéből és elrohant. 
- Nem kellett volna, a varázslóknak ingyen van.
- Valamiből nekik is meg kell élniük.
Ez igaz. Bele se gondoltam, hogy ezzel most ő nyolcezerrel kevesebbet visz haza, ugyan nem nagy pénz, de biztos jól jönne neki. Legközelebb lehet, hogy meggondolom az ilyet. 
- Megjöttem!
- Ez elég gyors volt.
Végigrohanta az utat?
- Hova szeretnéd?
Hátat fordított és elkezdte lehúzni a ruháját.
- Hé, hé!
Nem tudom miért vagyok most ennyire szégyellős, ez nem vall rám.
- Nyugi! Nem vetkőzöm, csak leveszem, hogy hozzáférj a hátamhoz.
- Az ugyanaz.
Letérdelt elém én pedig hevesen dobogó szívvel érintettem meg a hátát. Vajon mit reagálna, ha megsimogatnám? Áh... ő már érett nő, valószínűleg nem is tűnne fel neki, de lehet, hogy utoljára látnám a napvilágot. Inkább nem, most hagyjuk ezt. A tetoválásra kell koncentrálnom, különben már az első ügyfelem panaszkodni fog, az nem keltené jó híremet, pedig arra szükségem van.
- Mondd Linda, nem tudsz valamit a Húven hegyi bölcsről?
- Nemigazán. Gondolom a neve kell.
- Azt szeretném megtudni.
- Ezzel is csak annyira megyünk mint a másikkal.
Valahogy nincs kedvem most Egyet fegyelmezni.
- Ugye tudod, hogy Íninül kellene tanulnod, ha ott akarsz tanulni.
- Tudom.
Ez meg?
- Mi van neked itt?
Egy halom sebhely van a háta alján és szerintem folytatódnak lefelé tovább. Egyik csúnyább, mint a másik, mik lehetnek?
- Azok csak fájó emlékek. Ne is törődj velük.
Közben felhúzta a vállait és jobban meggörnyedt. A hangokból ítélve most elkezdett sírni, ezek szerint neki is van valami tragikus élménye, talán ő is emiatt állt varázslónak. Megkérdezzem? Nem, jobb, ha most hagyom, had sírjon. Én se szeretném, ha ilyenkor zavarnának, csak rontanám a helyzetet. Főleg, hogy a tűvel fájdalmat okozok neki, gondolom ez is emlékezteti arra, amire nem akar.
A sírás csak nem akar abbamaradni és fogalmam sincs mi tehetnék, hogy jobb kedvre derítsem. Ez kezdi előhozni belőlem is a rossz emlékeket.
- Lassan elkészül.
Nem reagált semmit, talán ennyire fájó emlékekbe botlottam, vagy a szurkálás teszi? Az ő testén nem találtam még egyetlen tetoválást sem, pedig ő is volt kezdő valamikor, nem szokhatott hozzá. Bár a sebhelyeket elnézve szerintem nem ez okozza ezt a sírást. Kis koromban én is így bőgtem, mikor apám eleinte megvert és a szobámba zavart. Fájdalmas.
- Hé Raven, nem Bánatot keressük?
- Igaz is.
Teljesen el is felejtettem, pedig ő talán tudna segíteni.
- Bánat? Őt keresitek? Hallottam, hogy a városba jött, de szerintem már tovább állt.
Ez szép volt Egy, már abbamaradt a sírás.
- Nem tudod merre ment tovább?
- Ki tudja? Az az ember kész rejtély. Az se biztos, hogy elment, de ezt szokta csinálni.
Tényleg nem jutottunk előbbre ezzel sem. Egynek elég jó meglátásai vannak, Völkerinnél is megmondta, hogy nem tud segíteni nekünk.
- Kész is van.
Felállt és egyből húzta volna fel a ruháját, de meg kellett állítanom.
- Akarsz valamit, kisfiú?
- Még hagyni kell a bőrödet pihenni, ne vegyél semmit fölé.
- Akkor maradj itt, kérlek.
Elment a teremből nyíló két ajtó közül a jobboldalin keresztül és egy ideig nem is jött vissza. Aztán elállt a szavam...
- Most mit csodálkozol? Ez csak egy ruha.
Egy olyan ruha, aminek nincs háta és az eleje is elég hiányos, már értem miért tartják férfifalónak. Ezzel a külsővel nem lehet nehéz dolga...
Au, a fülem! Mi a fene volt ez? Egy hatalmas robajt hallottam és most a kocsma hirtelen egy koszos kövekből rakott teremmé vált.
- Ez meg ki?
- Mi volt ez?
Egy kérdése jogos, erre én is kíváncsi vagyok.
- Valaki megtörte a varázslatomat.
Szóval ilyen, ha megtörik a varázs, de mégis ki lenne képes a tízek egyikének varázslatát megszüntetni? Aztán megláttam a választ a kérdésemre.
- Ez meg ki?
- Ő az, akit kerestek.
Még reagálni sem hagyott időt, máris Linda képébe bámult.
- Linda kedves, mi járatban erre?
- Semmi közöd hozzá.
Ez meg? Elkezdte simogatni a szirén hasát, most meg a melleit. Ezt mindenképp előttem kell csinálni?
- Állítsd le magad, gyerekek is vannak itt.
Gyerekek? Rám gondolt?
- Nem vagyok már gyerek.
- Ez a disznó, Bánat?
- Egy!
Nem igaz... A leghatalmasabb varázslóval is ilyen könnyedén beszél így. Tényleg meg kellene nevelnem.
- Egy macskanyul.
Rettenetesen gyors, rosszabb, mint Völkerin. Egy nem ijedt meg tőle, sőt mér szembe is néznek.
- Tudsz Íninül, disznó?
- Tudok, és akkor mi van?
- Tanítsd meg neki!
Erre felém fordult, olyan furcsa pózban... Nézett, de nem szólt semmit. A karomon lévő tetoválást bámulta.
- Véletlenül nem Ravennek hívnak?
- De.
- Ő a mestertetováló. Nézd meg mit csinált a hátamra!
- Mutasd!
- Lindácska, minek neked mozgatás mágia?
- Titok.
Most nem tudom eldönteni, hogy ők egy házaspárhoz vagy apa-lánya kapcsolathoz hasonlóan viselkednek. Nem igaz, hogy mindegyik ilyen furcsa... Semmi sem igaz abból amit mondanak a nyilvánosság előtt?
- Bánat, tanulhatok öntől Íninül?
- Ez most lemagázott?
Megint furcsán néz rám, mi rosszat tettem,hogy ezt érdemlem? Linda meg kuncog.
- Hát nem aranyos?
Valahogy nem vágytam erre. Várjunk. Völkein tényleg segített? Mikor megkérdeztem tőle, hogy ki tudna Íninül tanítani, akkor kimondta Bánat nevét. Aztán meg egy furcsa mondatot is fűzött hozzá. Először balra indultunk el aztán meg jókor érkeztünk ide, ráadásul Kavin félig egy hegyen van. Nem is mondott ostobaságokat. Akkor csak gondolnom kellene a szavak mögötti jelentésekre, de más nem jut eszembe. Mondott egyáltalán valami mást?
- Tegezz le, te is varázsló vagy. Viselkedj úgy!
Most meg rám szól? Visszavitte a fejét Linda háta felé.
- Ez tényleg mestermunka. Te csináltad?
- Szerinted ki csinálta volna? Még friss, és én nem érem el a hátam.
- Kölyök, a híred elég messzire elér. Cseréljünk.
- Cseréljünk?
- Megtanítalak Íninül, ha tetoválsz.
- Ő... jó
Pedig már kezdtem azt hinni, hogy majd nem tanít nekem semmit. Mindig, mindenhol azt hallom, hogy ő nem tanít senkit. Belemegyek ebbe a cserébe, bajom az nem lehet belőle, hiszen csak egy tetoválás és az nekem egy elég egyszerű dolog. Furcsállom is, hogy sokaknak ez mennyire nehezen megy. Mióta nekikezdtem mindig sikerülnek a minták és írások teljes pontossággal. 
- És mit tetováljak?
Erre kimászott Linda háta mögül és elkezdett vetkőzni.
- Aszta!
A tetoválás, amire fiatalok százai vágynak, a híres vágy elemű mágia ábrája. Nem is tudok már élő személyt, aki ezt használná, de nem is csoda, hiszen ez a legnehezebb fajta. Nagyon sokan halnak bele, mikor megpróbálják megtanulni. Majdnem, hogy mindenható, de a használója élete a leggyakoribb ár ennek használatáért. Talán Bánat jutott el eddig a legmagasabb szintre ezzel a különösen nehéz mágiával. Még az ábrája is bonyolult, tele átfedéssel és varázs hatású festékkel. Tényleg, képes vagyok varázshatású festékkel bánni? Ez az első alkalom, nem, a második. Az előző próbálkozásom akkor volt mikor elkezdtem javítani az apám borzalmas ábráját. Az rajzolta ki nekem az alapot. Viszont már elfelejtettem, hogy hogyan kell használni.
- Ki kellene egészítened a kopott részeket és néhány új részlet is kellene bele.
Nagyon jól néz ki, hogy a válláról indulva beteríti szinte az egész mellkasát, végigfut a hátán és lelóg a felkarjára. Az egyszerű szemlélőnek úgy tűnhet, hogy egy fekete paca az egész fehér vonalakkal meg egy ábrával középen. Én viszont látom a részleteket, főleg azt, hogy mit milyen sorrendben kell majd újrarajzolnom, mert ez sem mindegy.
- Ne csak bámuld, itt vannak a festékek, láss hozzá!
Fehér festék... A mágiával megáldott festék, amit nagyon nehéz előállítani, én csak egy keveset bírtam csinálni, de neki van egy egész üvegnyi belőle, nem csodálom, hogy ő a legerősebb. 
- Ravencica, légyszi csináld meg neki! Naa!
Már megint kezdi... Linda, ó, nem igaz már. Nem szabad most erre figyelnem.
- Raven, addig alszom egyet jó?
Egy, még jó, hogy itt vagy. Legalább kizökkent ebből a varázslatból.
- Jó, majd felébresztelek, ha megyünk. 
Akkor lássunk neki...
Mondhatjuk, hogy ez lett az eddigi legjobb munkám, nem volt egyszerű, de elkészítettem az öt kiegészítő jellel együtt. Bánat már sokkal jobban tudja majd használni.
- Nem kell.
Miért nem kellenek a festékei?
- Tartsd meg, majd csinálok újat.
- Mikor tanulunk Íninül?
Nem akartam így ennyire gyorsan rákérdezni, de valahogy nem bírok már magammal. Túl izgatott vagyok, talán a tetoválás miatt.
- Tanítsalak? Egy valamit, megtanulhatsz, nincs tanítvány.
Most meg?
- Bánat!
Hol van? Eltűnt.
- Nem volt szép így kihasználni, hallod!?
Lindának igaza van. Ez a hang vajon honnan jön? Bánaté, de már nincs itt.
- Jegyezd meg kölyök, egyszer még visszajövök.
- Erre mit mondjak? Tipikus férfi...
- De most mi lesz azzal, hogy megtanít Íninül?
- Semmi. Keresd meg, akkor talán tényleg megtanít, végül is már az adósod.
Most nagyon csúnyán tudnék beszélni, de a harag nem segít rajtam. Ez is csak egy újabb elfecsérelt nap lett.
- Nem tudod merre lehet?
- Nem igazán, de a Húven hegy környékén szokott mászkálni. Az emberek szerint az ottani bölcstől akar tanulni, de nem tudja a nevét.
Szép kilátások... Nem elég, hogy még Bánat is tanulni menne, még ő sem tudja ezt a nevet. Én, mint egy mezei varázsló hogyan tudnám ezt megcsinálni? Egyre távolabb kerül a célom.

A fák mögött egy árny lapul.
Sötét alak, ki csak figyel és figyel.
A bölcs következő részében: Az idegen.
Talán nincs is olyan messze a hegy.