Yuu Solk

Fáj a kezem? Nem, már nem. Viszont kócos vagyok. Mindegy, úgyse érdekel senkit, inkább elmegyek. Át az ajtón! Ja nem, már kint vagyok. Ezek a tehenek... folyton felettem repkednek, attól félek egyszer majd a hajamra okádják a tüzet. Lehet, hogy a kezemmel kellene foglalkoznom? Baj ha kék izé folyik belőle? Nem tudom, de megyek tovább. Nem fáj, akkor nem érdekel. Csak kérek egy jégkását a fejen álló csapostól.
- Ide a löttyöt, öcsém!
Már hozta is az asztalomhoz a gőzölgő nedűt. Furcsa dolog ha fa nő a poharamba?
- Öcsém, hozz másikat, ez fás lett!
Pedig már előttem is van a kávém, akkor mindegy. Nem mintha meghallották volna, hogy ordítva suttogok. Talán nem kellene ott iszogatnom, ahol mások táncolnak, de most jól jönnek a lapok. Asszem pókerem van.
- Sakkban vagy te gyökér!
Vajon most miért sírok kockacukrot? Hiszen épp nyerésre állok. A közönség tapsol a pocsék előadásomon. Ja nem, a medvék nem. Biztos nem tetszett nekik, mikor megittam a söröm.
- Pic*ába!
Kellett nekem ilyen gyorsan felállni? Ráborult a teám a szoknyámra. Mindegy már nadrág van rajtam, meg melleim nőttek. Úgy néz ki nő lettem. Még szerencse, így nem fájt a teknős lehelete. Tud ám fájni, lábközön lehel egy teknős. Inkább megyek, megiszom valamit.
- Egy szecsuánit kérek!
Talán a csigák lassabbak, mint a fejen álló pincér. Persze, mire az asztalomon ültem már meg is kaptam a pörköltemet. Egy tengerimalac úszkál benne. Érdekes aromája lesz tőle. jobban szeretem a sünöset, de ha már puding akkor legyen tengerimalacos. Csak nem fogok reklamálni, hogy nem sárga hanem kék a leves. Elfolyik a kezem. Vajon ez fáj? Szóval ettől kék a rántott húsom. Ráadásul a szoknyám is olyan lett. Mindegy, jól áll a kék a fehéren. Pont passzol a szemem színéhez. Két kézzel a tabletemet piszkáltam a másik kettővel meg ettem a gesztenyepürét. Persze ez nem sikerülne, ha nem lenne a fülem mellett még egy szemem. Négy szem nélkül nehéz lenne két kart irányítani. Persze ha lebegek mindegy hány szemem van. Még a tehenek is vizet okádnak ilyenkor. Izzadnak a lábaim. A csizmámból kifolyik. Jé, ebből egy folyó lett. De nincs nálam hajó, hogy vitorlázhassak ezen a tengeren. Leesett a tornacipőm és már melleim sincsenek. Megint férfi lennék? Akkor miért vagyok cselédnek öltözve? Mindegy, az óceán közepén nem veszi észre senki. Inkább faragok valamit. A kormánylapátból egy holdat, igen ez jó lesz.
- Merre mész?
Egy raklap nekem ne beszéljen ilyen magas hangon.
- Mekkába, havat kapálni!
Talán gond ha az ember lifttel megy a tengeren? Amúgy is, ez a tó mindenkié. Akkor megyek rajta munkába, amikor csak nem akarok. A liftekkel amúgy is baj van, inkább megyek bálnán. Lehet, hogy ebben a patakban nincs is? Mindegy nem mérgelődöm, inkább visszafekszem a földre. Talán túl kényelmes az ágyam a hosszú hajamhoz képest. De ha egyszer a szivacs már kék a kezemtől, akkor nem baj, hogy hosszú a hajam? Mindegy, akkor a pad alatt alszom, nem fekszem az asztalra, mert a baldachinba még belegabalyodok. Aztán akkor ki ad enni a szúnyogoknak?