Yuu Solk

Széttárt karjaim között a kis törékeny teste könnyen elfért, amíg csak öleltem, de egymás szemébe néztünk. A szégyenlős kislányból előtört a régi, vad bestia és hevesen csókolni kezdett. Forró ajkaink egymásnak préselődtek a nyelvét pedig a számba préselte, szinte már meg se lep, hogy ő a domináns, de ez nem is baj. Nem húzta az időt, máris megéreztem a kezét a gatyámban, amíg a másikkal a hajamat húzta és megharapta a számat. Csak ennyi kellett, hogy én is bevaduljak... Szó szerint letéptem a ruháját, azt a kis vékonyka csipkés felsőt. Mire a fekete darab a porba hullt már követte az enyém is. A meztelen hátamban szinte sebet vágtak a belé mélyesztett körmei, de nem hagytam magam, ő is megkapta és ezzel elszakítottam a melltartóját is. A golyóim a kezébe kerültek, ezért kénytelen voltam visszavenni a lendületből, amíg ő mindenhol belém harapott. Fognyomokkal teli testem izzott a fájdalomtól és a szenvedélytől, le is rántottam a szoknyát róla majd a bugyiját is. Szinte fájt, hogy eltéptem azokat a gyönyörű ruhákat, de más jobban izgatott, hiszen már rég nem voltam nővel, Ha már térdeltem, bevetettem a nyelveimet is odalent, miközben a fenekét markolásztam a másik kezemmel pedig a bimbóját morzsolgattam. Nagyon élvezte, látszott, hiszen egyre közelebb nyomta a fejemhez, ezzel a földre kényszerítve, megint én kerültem alulra. Megfordult és rólam is lekerült minden ruha, ő is szinte tépte őket. Csókolgatta a hasamat és haladt lefelé, amíg el nem érte a keményre merevedett férfiasságomat majd ott megállt.
- Mi a b...
- Ne állj meg!
Nem hagyta, hogy beszéljek, bezzeg az tetszett neki, amit a nyelvemmel csináltam. Egyszer csak azt éreztem, hogy remegni kezdenek az ottani izmai és az egész arcomat elborította... Elélvezett, de még ez után sem hagyhattam abba, mert amint beszélni próbáltam, a lábam közé csapott. Három kísérlet után inkább nem is próbáltam megszólalni. Folyamatos fájdalmat okozott a körmeivel, belemélyesztette a combom belső felébe is, ez már nem volt jó, vagy nem is tudom. Talán nem élveztem annyira a dolgot. Hirtelen kötelek kerültek elő valahonnét, amiket aztán használni is kezdett és hozzákötözött a rácsokhoz, mozdulni sem bírtam. Csak álltam, ahogy elver, de már egyáltalán nem élveztem, csak azt kívántam, bárcsak vége lenne már. A fájdalom nem hasonlított semmire, behatolt az agyamba és szorongatni kezdte, amíg már üvölteni sem bírok. Majd sötétedni kezdett a kép és tudtam mi jön már: el fogok ájulni. Még emlékszem egy-két pillanatra utána, de elvesztettem az eszméletem, annyira megvert. Lehet, hogy csak álmodom, de ez túl valóságos...
Felébredtem, de azt tapasztaltam, hogy még mindig a rácsokra vagyok kötözve és éreztem, ahogy a végbelembe behatol valami. Az égető fájdalom még rosszabb is volt mint az a verés.
- Remélem élvezed!
Mi a fene van? Szívesen megkérdeztem volna, hogy miért, de a számba beletömött valamit, így hiába is akarnék szólni. Csak némán tűrhettem, hogy folyik belőlem a vér és folyamatosan karmolászik mindenhol. Aztán egy rúgást éreztem a lábaim között és ismét elsötétült minden. Ez túl durva álom már, vagy ez lenne a büntetésem? egyáltalán meg lehet még büntetni jobban? Pont azzal kínoz aki fontos volt nekem, ráadásul így, hogy többet még véletlenül se akarjak szeretkezni senkivel, már ha még képes leszek rá. Bár itt én diktálok, de meg kellene tanulnom irányítani az álmaimat, mert ez már nagyon fáj és nem csak testileg.