Holnap van a nagy nap, mikor végre bemutathatom az iskola minden tanulójának és tanárának, hogy mennyit fejlődtem, hogy alkalmas vagyok a kinti életre. Igen, eljön az én napom és akkor végre elhagyhatom ezt a helyet, amit annyira utálok.
Dehogy utálod te ezt!
Maradj csöndben Kén! Utálom és kész, ezt te is tudod, ne akarj itt összezavarni! Ezért is fogok győzni… megmutatom mennyit ér a gyűlöletem.
Hitegesd magad, úgysem győzöl! Az ellenfelünk egy boszorkány.
Le fogom győzni, megmutatom, mit tudok. Nem véletlenül hívnak Dornak, ahogy a családom eddigi tagjai is, úgy én is sikerrel járok majd, és kijutok a kinti világba.
A családneved még nem garantálja a győzelmedet.
Tudod mit, nem érdekelsz, elalszom, nem hallgatom tovább az ostobaságaidat.
Végre itt van… A szívem majd kiugrik a helyéből, a kezeim és lábaim pedig remegnek az izgalom és a félelem miatt, de valahogy csodásan érzem magam, fel vagyok töltve energiával.
- Aztán meg ne halj nekem!
A szembejövő ismerős arc látványa, mindig jobb kedvre derít…
- Mi van Isi, csak nem aggódsz értem?
- Áh, dehogy. Az iskola legerősebb boszorkánya ellen mész küzdeni. Mi bajod lehet, felrobbansz, apró húscafatokra?
Igaza van.
- Na meg ne dögölj, te gyökér.
Igazán jól esik, a bunkó szavai ellenére is, hogy a győzelmemet akarja.
Nem a győzelmedet, csak azt, hogy ne halj meg.
Fogd be! Most azzal kéne törődnöm, hogy élvezzem a pillanatot, vagy ilyesmi, nem az ostobaságaiddal. Különben is, nézd! Itt van mindenki... Ode mint mindig, azzal az unott fejével bámulja a dolgokat, rám se figyel, szerintem még a falakon lévő festék is jobban izgatja, mint ami most történik. Kazu Megint olyan gyilkos tekintettel néz, bezzeg a húga… Nini, bezzeg aggódik értem, de még ilyenkor is aranyos. Ott vannak a Loneri Ikrek…
Azoknak csak a pénzed kell.
Ebben talán igazad van, de nézz körül! Minden szem rám szegeződik, azoké is, akik eddig utáltak és megvetettek a származásom miatt.
Ode nem rád figyel.
Ne köss már bele mindenbe, így is elég baj, hogy a lépcsőn alig bírok felmenni ezekkel a remegő lábakkal. Nem is értem miért ilyen alakú a küzdőtér, egy színpad az egész, amit minden oldalról lát a közönség.
Jobb, ha vigyázol, különben miattad megsérülnek majd. Bár úgyis olyan béna vagy, hogy egy csapással kiütnek.
Nem értem, miért hiszed ezt, láttál mindent, tudom. A pajzs technikáimmal nem veheti fel a versenyt semmilyen mágiája.
Védekezéssel nem nyerhetsz, és ő nem csak mágiával fog támadni.
Tudom, Nem is számítok arra, hogy ezzel nyerem meg. A vámpír képességeimmel fogom elintézni, azt a nagyképűt.
Már jön is a nagyképűd!
Igen, látom. Megérkezett a felséges Dorunulikunnetil Nivilinuto Daniella… A legerősebb boszorkány az iskolában, akit mindenki D.N.D.-nek hív a borzalmas neve miatt, de nem csak erős, népszerű is. Mindenki szeretné lemosolyogni a bugyiját, ahogy régen én is, viszont már túl jól ismerem, hogy vágyjak rá. A fejébe szállt a dicsőség.
Nem mintha te nem ilyen lettél volna.
Persze én is el voltam telve magamtól, mikor idejöttem, de leszálltam a magas lóról, hiába vagyok még mindig a leggazdagabb, a sok megalázás észhez térített.
Még most menekülj! Az öreg mindjárt beszélni kezd.
- Midőn őseink megteremtették, eme világ hatalmas életterét és elhamvasztották annak törékeny békéjét, úgy döntöttek hatalmat vesznek el maguknak istentől, hogy tovább élhessenek az általuk teremtett gigászi vadonban. A veszély, mi még ezer évvel ezelőtt keletkezett, arra késztette őket, hogy ifjú, tapasztalatlan, törékeny és halandó fiaikat az élet tudományára oktassák, felkészítvén őket a kinti világra. Most pedig elérkezett az idő, hogy két fiatal és vad lélek összemérjék erejüket és tudásukat, ezen sokat látott falak ölelésében. Kezdődjék hát, a lángoló szenvedély tánca, a párbaj, mi eldönti, hogy felnőttetek-e a kinti világ borzalmainak és szépségeinek nagyságához, vagy elbuktok és újabb évet töltötök a tanulás börtönében.
Egyből rázendített a közönség, amit az öreg visszaült, én pedig nem értettem, amit D.N.D. mondott nekem. Talán nem is fontos, de most arra kell koncentrálnom, hogy kivédjem a támadását.
Hasba fog vágni.
Nem, a fenébe… Odébb lökte a karjaimat, így nem tudok pajzsot csinálni!
Nem üt, mágiát használ!
Nem véletlenül ő a legerősebb, majdnem lelökött a színpadról, de nem hagyom magam! Ezen hatolj át ha tudsz.!
- Elég a védekezésből! Mutass valamit! Le a sznobbal!
Igazán megnyugtató, hogy a közönség ennyire bíztat.
- Nem tudom mit vártál, mikor már két perce csak állod a mágiáját. Add fel inkább!
Várj, valami másra készül. Miért fut felém? Megint arra készül, amit az előbb is csinált? De furcsa, a közönség eltompult hangja, a lassított felvételhez hasonló mozgás… Valami nagy dolog készül… mi a… Beleolvad a testembe! Hé!
- Ó szóval most én uralom a testet.
- Mi történt, mi a francot csináltál Dorra?
- Dorra most nincs itt, Isi.
- Mi az, hogy nincs itt? Hol van?
- Itt bennem, D.N.D.-vel együtt. Én Kén vagyok, Dorra másik személyisége.
- Hallod ezt Dorra? A közönség tombolását? Mától kezdve én leszek az uralkodó, te meg szórakoztasd el magad D.N.D-vel…
