Yuu Solk

Ugyanolyan tüzes, mint az első találkozásunkkor és nagyon profi is. Megint szinte már az elélvezésig húzta a dolgot, de ekkor abbahagyta és magára húzott az ágyba. Sajnos nem tartott sokáig az öröm, mert nagyon régen volt utoljára és gyors tüzeltem. Ha jól tudom így szokták mondani. Már kezdek rászokni a földi szlengre, most nem tudom, hogy kellene-e ez ellen tiltakoznom vagy hagyjam. Már így is nagyon hozzá szoktam az emberléthez.
Miután felébredtem csak néztem Vikit, ahogy alszik, emlékeztet Viktóriára egy kicsit. Őt is elég régen láttam, nem is tudom mi lett vele... él egyáltalán még? Remélem nem lett megbüntetve, rossz lenne látni, ahogy ő is szenved miattam, talán jobb is ha nem tudok róla semmit.
- Jó reggelt!
Felébredt.
- Jó reggelt!
Kis kócos vöröske, tetszik, kezdek beleszeretni.
- Azt álmodtam, hogy összeházasodunk, aztán téged elvisz egy repülő szörny. Utána meg az osztályteremben voltam és matek érettségit írtam.
- Neked aztán van fantáziád.
Én bezzeg sosem álmodom semmit. Talán nem is vagyok rá képes. Az angyalok álmodhatnak egyáltalán? Vagy álmodok néha, de mire felébredek elfelejtem? Olyan jó lenne tudni, hogy hogyan működik az én testem egy emberéhez képest... Nem kellene gondolkoznom, hogy tényleg tudok-e álmodni vagy nem, egyszerűen csak tudnám a választ.
- Éreztem, ahogy felhúzod a gyűrűt az ujjamra, tök jó volt...
Látom nagyon boldog, ez nem rémálom volt annyi már biztos. 
- Szeretsz engem Viki?
- Persze, hát járunk, nem?
Ezek szerint... Azért szólhatott volna nekem is erről. Én nem egyeztem bele az biztos, csak hordtalak magammal mintha a húgom lettél volna, de már én is kezdek beléd szerelmesedni, úgyhogy nem bánom, legyünk együtt.
- De, csak azért kérdeztem. mert még sose mondtad ki.
- Nem kell kimondanom, ahhoz, hogy érezd. Még a titkomat is elmondtam, legalább is egy részét.
- Miért mit nem mondtál még el.
- Nem. Akarok erről beszélni, elég volt egyszer is.
- De ha tényleg szeretsz elmondhatnád.
- Nem akarom...
Hozzám bújt, mintha ezzel el lenne intézve, de örülök, hogy ennyire ragaszkodik hozzám. Egyszer majd én is biztos érzek ugyanígy iránta.