Yuu Solk

A földrengés ugyan nem az öltönyös figura műve volt, de legalább annyira rossz ha nem rosszabb dolog művelte ezt. Nagyon úgy néz ki, hogy már megint csak én látom a dolgokat. Sehol egy lélek, de lehet, hogy én vagyok túl gyors.
- Mi történt?
Hallatszott mögülem. Viki volt az, így fogom hívni, hogy kevésbé emlékeztessen Viktóriára. A méreg zöldet most vörös keretezte, látszott, hogy nem rég még sírt. De visszapillantottam az előttem tornyosuló furcsa építményre. Egy feketés torony volt, amiről csorgott le valami, a tetejét pedig nem is láttam, annyira magasra nyúlt. Sokkal messzebb lehet, mint ahol állok, de innét is jól látni. Kisebb és kisebb rengések egész sora következett, ekkorra már sokan bámulták a tornyot. Aztán megláttam azt is, hogy mi csurog a toronyról.
- Viki, hozd a táskádat, gyorsan!
Nem szólt semmit, csak cselekedett. A távolban látszódott, hogy állatok közelednek, csordában vágtatva felénk. De nem hiszem, hogy ezek túl kedves vagy éppen e-világi állatok lennének.
- Megvan!
Kiabálta mögöttem. Úgy látszik neki is leesett, hogy nem szórakozásból mondtam ezt neki, viszont nem számítottam arra, hogy ennyire gyorsan kész lesz. Berohantam és ami pénzem volt, azt mindet bepakoltam a táskájába két-három ruhámmal együtt.
- Fordítva vedd fel a táskát!
- Mit akarsz csinálni?
- Remélem nincs tériszonyod.
Egyre hangosabban jöttek és csak jöttek a patások, mint valami vírus, úgy lepték el a vidéket. A csorda egy rengés keltő masszaként dübörgött egyre közelebb.
- Repülni fogunk?
Választ nem kapott, csak átöleltem a mellei alatt és kitártam a szárnyaimat. Egy pillanatra rám szegeződtek a szempárom mikor felröppentem, de mindenkit jobban érdekelt a csorda közeledte. Nem tudom, mennyire kínos ez neki, mert simán belátni a bugyijáig. Az viszont fontosabb, hogy meneküljünk. Először igazából a tornyot akartam megnézni ezért elmentem arra is. A látvány erősen emlékeztetett a nem rég látottakra. Még közelebbről sem látszott a teteje, de az világos volt honnét is jött... Arcok voltak rajta, amik levegő után kapkodtak. Ugyan onnét van, ahova az öltönyös vitt. Ha a pokol, ha nem az, nagy bajban vagyunk. És nem kell sok, hogy az én fajtám is megjelenjen. Nagyon jó, erre vágytam most a legkevésbé...