Yuu Solk

Húszasával gyűjtöttem össze azt az ötezer szót mely a kapu kinyitásához szükséges vers elemeit végtelen pontosságig leírja. A felgyülemlett jegyzetek sokaságába beletemetkezve végül egyetlen hét kemény gondolkodás eredményeként megalkottam egy lehetséges verziót a nulladik átjáró megnyitásához szükséges szöveg összetételéről. A szavak melyek isten lábát tartalmazzák, mi átlép a határok felett, hibás sorrendben voltak összerakva, így ismét ülhettem a hegynyi papír mögé. Öt évig szinte naponta elszavaltam egy lehetséges szöveget állva az aranyozott utat rejtő ajtó előtt és vártam a tökéletes lény megjelenését, mi isten lábával ruház fel, majd beereszt a mindenség földjére. A hosszú idő alatt ráleltem a mélyebb mondanivalóra, mely a felszínen van, de mögé néztem, miszerint az áldozat bennem lakik, mely a mindenség földjétől távolra áhítozik. Mikor szavaim hatására a hatalmas bejárat előtt megjelent a tökéletes lény, elolvadtak lábaim, karjaim, szemeim, testem minden része és levetve anyagi formám, lélekként álltam előtte a kínok kínja közepén. Megrázta fejét majd lábakat adott testként, hogy használjam az átmenethez, de egy lélek, mi elvesztette eredeti testét, két lábba szakadva ketté nem működött többé. A tökéletes lény széles vigyora és a hatalmas kapu a mindenség földjére, az utolsó kép, melyet felfogva elhalványult a valóság sötétet látó szemeim előtt.