Ezerkilencszáztizennégy javában dúl a háború észak Xerxses és a Schoo Birodalom között. Ez leginkább a területszerzés miatt kezdődött el, mert Xerxses szeretett volna nagyobb lenni, de nem sokat haladt, nálunk erősek az emberek. A nevem Raven Korkiza nemrég lettem húsz éves, de már eljöttem otthonról és a célom felé tartok. Hozzám hasonlóan világban a harcokat nem csak egyszerű emberek vívják, hanem a különböző képességű varázslók is, akikre fiatalon még felnéztem, de már nem tudom isteníteni egyiket sem, mióta megértettem, hogy sokan mit kezdenek a hatalmukkal. Rengeteg véráldozattal jár a létezésük, legalább is most. Más korban majd, biztosan jobb célokat szolgálnak. Sajnos a jelenlegi helyzet szerint országom a Schoo Birodalom nem fogja egyhamar letenni a fegyvert így ők is a munkájuknál maradnak. Főleg a Birodalom által fizetett zsoldos varázslókról nem fognak lemondani, mert ők még akkor is nagy hasznot hoznak, mikor épp nincs háború. Folyamatosan új technikákon dolgoznak, sokan tanulható varázslatokon is, hogy az egyszerű nép a fizetős iskolákban elsajátíthassa ezeket. Kis dolgok, mint a merőkanál mozgatása, kéz nélkül a levesben és hasonlók. Az igazi nagy technikákat maguknak tartogatják, meg persze a tanítványuknak, már ha van nekik, mert nem mindegyikük szereti, ha birka módján követik. Szinte az összesnek tudom a nevét: Erik Okuron a szikla, Linalin Hutey az esőasszony, Eskrafon Yeki a fagy, Ékhje On a hajnal, Bánat a bukott, Völkerin Nétin a nimfa, Linda Noss a szirén, Kratos Koljuk az alkimista, Kefri Ejnetikin Okron a pajzs, Olivia Hikin Okron a tűz. Ők tízen a legnagyobb varázslók az országban. Megpróbálok közéjük tartozni, de egyelőre nem jön össze, mert nem vagyok képes rá, leginkább a tudás hiányzik belőlem, tehetséggel el vagyok látva. A célom, hogy az én nevem legyen a tizenegyedik a sorban és ehhez szükségem lesz egy bölcsre, aki megtanítja nekem, amit tudnom kell. Nem kisebb személyt képzeltem el tanítómnak, mint a Húven hegyen élőt, de őt már nem látták évek óta. A hely szinte megközelíthetetlen, csak a varázslata miatt tudják, hogy él még, ugyanis a hófödte tájon létrehozott egy zöldellő kertet olyan magasan, ahol elvileg a fák már nem maradnának életben. A varázslat egyik alapszabálya, hogy a varázs a személlyel hal, ugyan máshogy is el lehet tüntetni, de ez árulkodó jel. Minden bizonnyal a Húven hegyen még életben van a bölcs, akinek sajnos még a nevét se tudom. És még én akarok tanulni tőle... Tudnom kellene hogy hívják, hiszen, ha ez meg van, akkor tanítvány lehetek. Le kell nyűgöznöm a célom érdekében, mert köztudottan csak úgy lehetek a tanítványa ha teljesítem a vizsgáját. Ez nem mindenkinél van, de sokan alkalmazzák, hogy szűrjék az arra alkalmas embereket. Völkerinnél például egyáltalán nincs ilyen, ezért neki folyamatosan harminc-negyven tanítványa is van, de ők gyorsan cserélődnek. Viszont, aki Bánatnál próbálkozik, az nagy valószínűséggel fordulhat vissza. Azért is kapta a bukott nevet, mert az első tanítványát elnyelte az őrület. Nagyon nehéz mágiát alkalmaz, amibe nagyon könnyen belehalhat az ember és az első ilyen élménye óta nem fogad maga mellé senkit. A Húven hegyi bölcs vizsgája, a neve, ezért, mielőtt odamegyek, meg kell tudnom valahogy ezt. Nehéz utam lesz, tekintve, hogy mégy nyelvet is kell tanulnom közben. Mindenki, aki bölccsé válik, eldobja az eredeti nyelvét és kizárólag Íninül beszél. Meg persze a kezdők jobban teszik ha kimondják az egyes varázslatok nevét, ami szintén egy-egy Ínin szó. Még jó, hogy van nyelvérzékem, különben bajban lennék, ez egy különösen nehéz nyelv.
A fiú útra kel szülei házából és célja felé araszol.
Útját egy elvarázsolt teremtmény kíséri végig.
A bölcs következő részében: a kezdet.
Mi indította útnak az ifjú varázslót?
