Yuu Solk

Történetünk egy fiatal felnőttel kezdődik egy Emlék nevezetű városban, ahol az emberek fő tevékenysége, hogy naphosszat csak emlékeznek. A múlton elmélkedve aztán alszanak és a régi korokról álmodnak, míg meg nem szólal az ébresztő, hogy kiugorhassanak az ágyból. Mindegyikük azt teszi, amit gyerekként, fiatalként is csinált, kivéve egy kis csoportot, akik a lázadó korszakukban vannak. Ebben a városban minden nap csak ugyanazt lehet tenni, nem lehet kérdezni vagy álmodozni a fejlődésről, ez a konzervatív technofóbiások otthona. Főszereplőnk természetesen más, még huszonévesen is lázadó korszakát élő emberek közé sorolják, emiatt nincsenek barátai, párja, se rendesnek nevezett munkája. A szüleivel él napról napra, ugyanazzal az egy tevékenységgel eltöltve szürke napjait. A szobája poszterekkel van tele, polcain figurák és kötetek sorakoznak, a szekrényében furcsa ruhák egész hadát tárolja és a számítógépén van egy excel fájl. Ebben a fájlban háromezer sornyi anime címe található, amit az utóbbi években végignézett. Igen, Kai egy otaku. A közösségi oldalakon közzétett nagy mennyiségű kritikája nagyon népszerű a téma kedvelőinek szemében, még ha a társadalom többi része el is vesztette a reményt a férfi felett, ők támogatják. Többezren olvassák el a gondolatait és sokan tekintik meghatározónak a véleményét egy-egy témában.
Ma viszont szokásai ellenére kénytelen járni egyet a városban. Anyja kérésére egy órányi gyalogutat kell megtennie, miközben nagyméretű rajzlapokat hoz haza. Útközben aztán elhalad pár választási plakát mellett, kiöltözött emberek társaságával találkozik és a parkhoz érve meglátja az általa is jól ismert jelenetet. Nyilvánvalóan korrupt politikai banda áll a színpadon és mond ürességeket a hozzájuk fohászkodóknak.
- Az adókat csökkenteni fogom, a jövedelmeket pedig növelni!
A már unalomig ismételt megunhatatlan szövegtől Kai már hányingert kapott évekkel ezelőtt, azóta ügyet sem vet rá. Hiszen nem az ő dolga megváltoztatni ezt a rendszert. Emlék egyébként sem az a város, ami fejlődéséről lenne híres, sőt egyes népek ide jönnek tanulmányozni a történelmet is. A papírboltban azóta nem rendezték át az árut, mióta főszereplőnk ősei a világra jöttek, a lapok is a megszokott minőségben és áron állnak rendelkezésre, a pénztárnál pedig ugyanaz a mosolygós tini áll harminc éve. A hazafelé tartó úton a politikai csürhe még mindig ontotta magából a képtelenségeket.
- A nyugdíjjárulékok nőni fognak, huszadik havi nyugdíjt a népnek!
Kai fejét csóválva továbbmegy és hazaértét követően ismét a monitor elé ül, hogy folytathassa tevékenységét. Azt viszont nem is sejti, hogy mi vár rá az egyik közösségi oldalon, mikor pedig meglátja, majdnem lefordul a székről. Egy egyszerű üzenet az, ami felkéri őt, hogy egy nagyobb szubkultúrális eseményen rendszeres előadó legyen a Svájc nevű városban. A világ leggazdagabb városállamának meghívására nem lehet nemet mondani, csak egyetlen probléma van. Emlékben mindenki csak emlékszik és nem cselekszik, ezért a pénz puszta segélyekből van, nem elég a vonatjegyre. A látszólagos jólét kimerül abban, hogy az emberek szabadon költhetnek három méter széles tévékre és ehetnek napjában ötször gyorsétteremben. A fejlett Svájcban minden drágább, mint máshol, ezért nehéz eljutni oda egy Emlékhez hasonló helyről. Ezért Kai válaszában csak annyit ír, hogy nincs pénze elutazni az eseményre és keserű szájízzel elküldi az üzenetet.
Itt kezdődött minden, ami később lavinaként söpört végig a világon.