Yuu Solk

Megérkeztünk, de megint nem találtam Viktóriát, na mindegy, majd előkerül. Sietnem kellett, mert nem tart túl sokáig ideérni egy léleknek, biztos voltam benne, hogy a mennybe kerül. Hova máshova kerülhetne? Elrepültem az egyik kapuhoz a harminc közül.
- Bemehetek?
- Nem.
Ez eléggé meglepett.
- Miért?
- Isten hívat.
Már csak ez hiányzott a napomból, mehetek hallgatni az ítéletet. Nem akartam oda menni, most volt fontosabb dolgom, de a kapuőrrel sem akartam vitatkozni, kevés vagyok ahhoz. Elindultam lassan a főpalota felé, aztán egy másik kapu felé vettem utam, reménykedve, hogy a lelke talán ott talált fel. A másik kapuőrhöz is odamentem és megkérdeztem.
- Bemehetek?
- Nem menny hozzá!
Miért nem lehet beengedni, csak javasolni akarom az angyallá választásra. Nem tartana semeddig sem, mi ennyire fontos. Igazából még alig érkeztem meg. Mindegy, nem tehetek mást, egyik őr sem fog beengedni. A palota felé indultam, vagyis inkább repültem. Valahogy a pár nap alatt, amit a földön töltöttem, hozzászoktam ahhoz, hogy mindenki észreveszi a másikat. Itt ez nem így van. Hiába is volt fontos a dolgom és voltam szokatlan látvány arra felé, nem vettek észre, nem akartak észrevenni. Jobb is volt így nekik, nem kellett törődni a másik bajával. Beértem a trónterembe és kezdődhetett a szertartások sora, ami a belépéshez kell. Az első terembe érve bezáródtak az ajtók és le kellett vetkőznöm meztelenre. Miután elmondtam egy imát a következőbe léphettem. Egy nagyobb terem fogadott három vízzel teli káddal. Először a forró vízzel telibe kellett beállnom és imádkozni, a következő a langyos volt, még egy imával és a harmadik vize jéghideg itt kettőt is el kellett mondanom. Az elsőben megsültem a harmadikban pedig megfagytam, csak ezek után mehettem tovább. A harmadik teremben a rangomnak megfelelő ruházatot kaptam, ami nem sokban tért el az eddig viselttől, csak díszesebb. Három ima után mehettem tovább. Itt el kellett mondanom az angyalok himnuszát, ami őt dicsőíti és máris ott lehettem a tróntermében. Máris, persze, legalább fél óra mire eljutok hozzá.
- Hívatott, uram?
- Emil, a hatodik hadsereg tartalékos tisztje uram.
Szólott a bemondó, csak tudnám miért is van rá szükség ha egyszer Isten az egy isten. Elvileg mindent tud.
- Emil, valld be bűneidet!
De jó, most ezzel pazarolhatom az időmet, ahelyett, hogy jóvá teszem inkább. Viszont muszáj volt.
- Vétkeztem, uram. Elhagytam a mennyet.
- Tudom.
- Egy ember halálát okoztam.
- Készen állsz a büntetésre?
- Igen.
Kíváncsi vagyok mit kapok ezért.
- Elhagyod a mennyt, tovább járod a földet kivont szárnyakkal. Soha többet nem térhetsz vissza, rád a pokol vár.