Yuu Solk

Ékhje On, igen, az ember, akinek a mágiája teljesen új, mégis úgy használja, mint valami ősi technikát. A külseje meg, még annyira sem szokásos, mint ez a tény. A fején középen meghagyott hajcsík hosszan lóg az arca jobb oldalára, a szájában pedig egy kör alakú fémgyűrű van. Ruhának felül semmit sem hord alul pedig nadrágot és bakancsot, de mindig feketét.
Már egy éve vagyok mellette és nem sajnálom ezt az időt, mert jó társaság és még tanít is. Vele jobban jártam, mint a tízek eddig megismert tagjaival, mert Völkerinnek minden mondatában van igazság, de csak, ha belelátsz a fejébe és tudod, mit szeretne kifejezni, Linda meg az alatt a rövid idő alatt is rám akart mászni, Bánatról nem is beszélve, csak kihasznált... Állítólag majd viszonozza, de már eltelt egy év és semmi, még csak nem is láttam. Igazából nem is várom, ha akar megtalál, de találkoztam még valakivel közülük. Kratos Koljukkal az alkimistával. Már meg se lepődtem, hogy ő is máshogy viselkedett, mint nyilvánosság előtt, de nem volt benne semmi különleges. Egy ember erős kísérletezési vággyal és varázserővel. Egyébként ő is és On is hozzám hasonlóan mozgatás mágiát használ.
- Mizu?
Ez az egyik olyan szó, amit On előszeretettel használ, pedig nem is létezik, legalább is még nem.
- Csak merengek. Régi emlékeket idézek fel.
- Miket?
- Például azt, amikor találkoztunk Kratoss-al.
- Unalmas egy csávó.
- Egy merre van?
- Piál.
- Elment inni?
- Ja.
Sokszor furcsán fejezi ki magát, de ez már csak abból adódik, hogy nem itt nevelkedett.
- Az is eszembe jutott, amikor elmondtad, hogy a jövőben nevelkedtél.
On ugyanis még kiskorában elkezdett kísérletezni a mágiával és kifejleszteni valami újat, de ekkor még csak tíz éves volt. Mondhatjuk rá, hogy egy zseni, ugyanis sikeresen megteremtette a tér-idő teleportáló technikát. Persze nem szándékosan, de ez még akkor is teljesítmény, ha véletlen. Ennek segítségével átteleportálta magát az idő egy részén és megérkezett kétezer-egyszáznegyvenhétbe. Az alapján, ami mesélt nekem, nem volt túl kellemes, de ez segítette abban, hogy megerősödjön, mert a jövőben sokkal erősebb varázslók vannak, durvább, ismeretlenebb mágiákkal, amiket már nem neveznénk emberinek. Ő is egy hasonlóan furcsa erő birtokosa, amire ott tanították meg, ez pedig a digitális mágia, legalább is ő így nevezi. Tényleg olyan, mintha nem lenne emberi. Elvileg a mozgatás mágia egy tovább fejlesztett változata, amiben már nem csak az anyagok "kis" részeit tudja külön mozgatni, hanem az atomok alkotó elemeit is. Nem tudtam, hogy mik ezek a dolgok, de megmutatott egy könyvet és egyből világos lett a dolog. Rájöttem, hogy az atom a legkisebb alkotóelemek közé tartozik és ennek még három része van, amire le lehet bontani. Furcsa dolgokra képes emiatt. Láttam már villámot idézni, de volt, hogy egy fát növesztett, vagy a szavaival élve "felépített".
- Régi emlékek... Emlékszem, mikor megtudtad, milyen képet vágtál, már.
Úgy mutatta meg a képességét, hogy földből egy gólem szerű valamit teremtett, de ez nem olyan volt, mint amit addig ismertem. A gólemet úgy szokták, megidézni, és magától mozog, de az övé a környező anyagokból kezdett épülni és nem volt olyan gyors sem, ráadásul neki kellett irányítania. Azt hittem, hogy nem túl előnyös ez, de megmutatta a dolgot jobban is. A gólem, lassú, erős és ha feldaraboljuk már nyertünk is, de az övé gyors, erős és még halhatatlan is volt, ráadásul nem csak egyet képes csinálni. Egy az egy ellen harcban el kell futni, ha Onnal kerülünk szembe, ezt tanítják a mesterek. Nem csodálom, hiszen bámulatos képességei vannak, Bánat után ő a legerősebb.
- Szerintem te is így csodálkoztál eleinte.
- Lehet. Ki emlékszik már arra?
- Emlékezhetnél rá.
- Minek? Arra inkább emlékszem, mikor kimentettelek a rini templomból.
- Tényleg. Meg akartam kérdezni már, hogy miért tetted, de még soha sem sikerült.
- Hogy miért? Nem tudom, hogy elárulhatom-e, de azt elmondhatom, hogy nagy szereped lesz még.
- Tényleg?
- Nem.
Már megint traktál ezekkel. Miért nem képes egyenesen beszélni? Mindegy is, legalább színesebb az élet vele meg Egyel.
- Cső.
Ha már Egynél tartunk, ő is megjött és, igen, átvette azt a beszédstílust, amit On használ. Áldás ez a kettő...
- A folyónál találtam egy Owen szerű embert. Nem nézzük meg?
- Owen?
- A rini templom papja.
- Hallod, Raven?
- Hallom és nem megyünk utána, legfeljebb, ha Eji is ott van. Őt láttad?
- Nem.
- Kíváncsi lennék, hogy most mi van vele.
- Nem mennénk utánuk.
Egy kicsit meglepett a kijelentés, hiszen eddig mindig hagyta, hogy elkalandozzak, ha meg akarok nézni valamit. 
- Miért nem?
- Raven, ti komolyan az Eji nevű papnőnél szálltatok meg?
- Igazából megkért, hogy segítsek.
- Még nem hallottad a gúnynevét?
- A vörös papnőre gondolsz?
- Arra.
Most, hogy mondja... Nem tudtam meg Ejitől, hogy miért hívják így.
- Ő egy vándor papnő, és azt állítja, hogy a szemei miatt hívják így, de ne dőlj be neki. A gúnynevét csak is a vérszomjának köszönheti.
- Vérszomj?
Ez elég meglepő. Valahogy nekem elég harcképtelennek tűnt, sőt olyannak, aki nem szereti az erőszakot, bár Owen után kicsit megváltozott. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy a beceneve ezt takarja. Nem is akarom ezt elhinni, de On egy őszinte ember, igazat mond általában.
- Ja. A háború egy elég meghatározó szereplője, eddig nem is hallottam, hogy bárki ismerné.
- Én se ismerem túl jól. Pár napig voltam mellette.
- Én viszont már láttam őt akció közben is. Az, amit leművel egyszerűen sokkoló. Az ellenség szinte retteg a neve hallatán.
- Tessék? Ezt elég nehéz elhinni róla.
- Pedig jobban teszed, ha elhiszed. Valószínűleg te sem azért kellettél neki, amit mondott.
Ezt nem értem. Miért kellettem volna neki, ha nem is akarta, hogy harcoljak? Ráadásul még fel is ajánlotta, hogy Íninül tanít.
- A pletykák szerint már bekövetkezett az az időszak, mikor a vörös papnő fiatal varázslókat gyűjt maga köré. 
- Minek?
Épp ezt akartam kérdezni én is.
- Tudod elég bajos tudni a jövőt.
- Nem mondhatod el?
- De, ezt igen.
Várt. még nem láttam ilyennek, mintha zavarta volna valami.
- A helyzet az, hogy Eji elég rosszul van. Egy olyan betegségben szenved, ami albínókat támad meg. A varázslók ahhoz kellenek, hogy gyógymágiát sajtoljanak ki belőlük.
- Ezt meg hogy érted?
- A gyógymágiáról hallottál ár?
- Nem.
- Ezt nem lehet irányítani, egy automatikus mágia, amit az emberi érzelmek következményének tartanak. Mivel a varázslók a mágia befogadása miatt nem képesek regenerálódni. Kizárólag, ha megtartják emberi érzelmeiket. 
Kicsit zavaros, de még tudom követni.
- Szó szerint ki lehet nyerni ezt a mágusokból és ezzel nagyon erős gyógyszert készíteni, de ennek ára van. Több száz varázsló teljes regenerációs képességét kell elvenni hozzá. Ráadásként az ettől megfosztottak már nem képesek érzelmeket érezni és gyógyulni. Az erejük megnő, de olyanok lesznek, mint valami gólem hadsereg. Találd ki minek ez neki?
- Egy sereg?
- Pontosan.
- Gondolom, minket szeretne győzelemre vinni.
- Én nem bíznék ebben.
- Neked könnyű, te már tudod mi lesz a vége!
Dühös lettem, hiszen egy kedves ismerősömről ilyeneket mond, aztán meg szórakozik itt velem. Azt hiszem kicsit elvesztettem a türelmem ebben az egy évben.
- Könnyű?
Erre felnevetett.
- Egyáltalán el tudod te képzelni, hogy milyen lehet tudni, a dolgokat? Mikor ki hal meg és merre megy tovább a világ? Nem avatkozhatok közbe, még ha a szerelmem hal is meg. Úgy kell vigyáznom a történelemre, mint az életemre. Te ostoba! Nem tehetek semmit, nem mondhatok semmit, ráadásul azt is tudom, hogyan halok meg és mikor. Szerinted ez könnyű? El tudnád ezt viselni? Nem, hogy is tudnád. A korlátozott képzelőerőd nem engedi.
Úgy beszél velem mint valami gyerekkel, de majd megmutatom neki, hogy nem vagyok az. Bár azt is látta már. Az őrületbe kerget ezzel, nem tudom meglepni semmivel, mer mindent tud, ami történik majd ebben a száz évben. Inkább el is megyek kicsit lenyugodni.
Értem én, hogy nem könnyű neki, de akkor is tehetne valamit, nem lesz annak nagy hatása a jövőre. Lehet, hogy jobb is lenne tőle.
- Raven...
- Mi az?
Most valahogy nem vagyok kíváncsi Egyre sem. Nem akarok beszélgetni.
- Én tudom, hogy te nem vagy ilyen.
- Milyen?
- Ne húzd fel magad ezen, emlékszel még mi volt a célod?
 El akarok menni a Húven hegyre tanulni.
- A hegy már Xerxsesben van!
- Ne add fel!
Szomorú volt.
- Menj tovább előre, te idióta!
Ez fájt, de köszönöm. Most helyre ráztál. Igaz, nem csinálhatom ezt. Még nem vagyok a tizenegyedik és On sem tanít valami sokat. El kell jutnom a hegyre.

Gondolatok cikáznak múlt s jövő közt.
A szem nem látja fától az erdőt.
A bölcs következő részében: Emésztő lángok.
Ha nem mondják el, vajon rájön magától?