- Emil! Emil, ébredj!
- Mi a fene történt?
Mi ez? Mi történt?
- Hol vagyok?
- Nem emlékszel?
Az utolsó, amire még emlékszem, hogy kaját lopok az eszméletlen Viktóriának, most meg itt van ébren.
- Kórházban vagy, szívem.
Szívem? Sosem szólított még így, mi folyik itt?
- Fáj a fejem.
- Biztos a baleseted miatt.
- Baleset? Miről beszélsz?
- Lezuhantál harc közben. Nagyon aggódtam érted, azt hittem már valami nagyobb bajod lett.
Harc? Kivel, miért? Nem értem.
- Figyelj, Viktória! nem emlékszem ezekre, az utolsó emlékem az, hogy ételt lopok neked, pár nappal az után, hogy elszöktettelek a mennyből.
Láttam a szemein, hogy valami nagy baj van, úgy nézett, mint aki szellemet látott.
- Kicsim, annak már tíz éve.
- T...
Mi az, hogy tíz éve? Mi a fene történt? Ez megint valami idióta büntetés? Megint szórakozik velem? Hogy telhetett el tíz év? Tíz év... és semmire sem emlékszem belőle. Megtörtént az egyáltalán? Nem értem, de Viktória végre itt van. Akkor is... tíz év... Hol voltam, mit csináltam, mi ez a harc? Miért vagyok kórházban? Mi van? Tíz év... Rohadt tíz év eltűnt...