Élveztem ugyan, de már kezdett görcsbe állni minden odalent, szinte már fájt az élvezet.
- Ezt nem értem. Így nagyon jól szórakozik.
Az arcnélküli hangja. Most vagy én vagyok erősebb vagy Emma valamit rosszul csinál. Nem tudom,de ki kell valahogy jutnom innét.
Eltelt egy év és lassan hozzászokom az itteni világhoz. Semmi rossz dolog nem történik itt, de mégsem érzem magam túl jól, mert tudom, hogy Viktória a valódi világban vár rám. Ez a kínzó gondolat egyre jobban kezd halványodni, de annál gyötrőbb, mikor eszembe jut. Mostanában már sírok éjszakánként. Az elmúlt egy évben, amíg a hallucinációm fogja voltam megismertem ezt a világot. Én vagyok itt a király, az élvezetek országában. Talán jobbat nem is tudott volna kitalálni a kínzáshoz. Viszont Emma sem csinálja már olyan jól a dolgokat, hiszen sokszor hallom őket, de már az is előfordult, hogy egy időre kikapcsoltam a hallucinációt. Már nem kell sok, hogy kijussak. Teljesen ellen tudok állni neki, de csak egy ideig és az az idő pont elég ahhoz, hogy visszarakjanak a ketrecembe. Viszont ez még nem fog eltántorítani attól, hogy megpróbáljam. Végre kigondoltam egy működőképes tervet is, amit igazából előbb is megpróbálhattam volna, hiszen itt lebegett az orrom előtt. Ez pedig a fegyverem, amit elő tudok hozni bármikor. Nem szép és nem éppen az a szent fegyver, amire vágytam, de biztos vagyok benne, hogy átvágja a rácsokat.
Áttörtem az illúziót, végre...
- Héj!
Láttam a rémületet Emma arcán, ahogy elővettem a fegyverem. Azonnal felpattantak.
- Nem működik. Nem, nem, nem... Mit csináltál? Miért nem működik?
- Nekem se!
Pánikukat jobban fokoztam, mikor a rácsokat szépen átvágtam. A második suhintásnál már a darabkák leestek és kijutottam, az a kettő meg fejvesztve rohant el. Végre együtt lehetek Viktóriával. Kiszabadítottam, de még kérdés, hogy hogyan jutunk le. A bujdosást a mennyben nem lehet kivitelezni, hiszen itt "Isten" mindent lát. A halandók között viszont vannak olyan helyek, ahova nem ér el a keze. Már csak át kell verekednem magam az őrökön egészen a kapuig, úgy, hogy Viktóriát cipelem. Nem ébredt fel, nem tudom miért, de most ez nem lényeges, csak jussunk ki.
