Yuu Solk

A tűzcsinálás nem sikerült, ezért inkább eltettük magunkat holnapra. Leterítettem az egyik takarót és ráfeküdtünk. Simogatni kezdtem a combját.
- Ne...
Mondta bizonytalan hangon miközben megfogta a csuklóm és elhúzta onnét a kezem. Én azért megpróbálkoztam vele még egyszer, de megint elhúzta.
- Miért nem engeded?
- Mert nem...
Ezzel aztán ki vagyok segítve... Legalább azt elmondhatnád, mik ezek a vágások. Azt már tudom, hogy magadnak csináltad.
- Mik ezek a sebek a lábadon?
Nem válaszol, gondolom nem szeretne beszélni róla, de én akkor is tudni akarom, ha akarja, ha nem. Miket beszélek, jobban mondva gondolok? Ha nem akarja nem mondja el, hogy jutott eszembe egyáltalán, hogy kiszedem belőle, ha nem akarja is?
- De komolyan, mik ezek a sebek? Miért jó, hogy megsebesíted magad?
Megint folyni kezdtek a könnyei...
- A sírás nem megoldás, ugye tudod?
Ezt most komolyan kimondtam? Mi van ma velem?
- Hagyjál! Azért csinálom, mert muszáj.
- Muszáj? Miért?
Ezt nem értem, ki kényszerít erre, vagy mitől lenne ez muszáj?
- Azért kell, hogy elnyomja a fájdalmamat.
- Elnyomja? De pont ezzel okozol magadnak fájdalmat. Miről beszélsz?
Egyre jobban sírt. Keservesen bőgött. Inkább nem kérdezem tovább, pedig annyi mindent lehetne. Megmozdult... Mit csinál?
- Hé!
Odakapott az egyik friss sebhelyhez és széthúzta, azonnal vérezni kezdett, majd gyorsan egy másikat is szétfeszített. Elkaptam a kezeit.
- Mit csinálsz?
- Nem bírom már... Eressz el!
Ő csak ezt hajtogatta, miközben próbáltam lefogni. Nagyon erős, nő létére. De miért csinálja ezt? Mire jó? Két sebhelyét is szétfeszítette és most ott vérzik a combja. Teljesen összevérez mindent és még a bőrét is elcsúfítja vele, nem beszélve arról, hogy nagyon fájdalmas. Mi van ezzel a csajjal?