Yuu Solk

Most, hogy elintéztem az idein beszerzését, egy másik problémával is szembe kell néznem, közeledett az ezüst bál. A legfényűzőbb, legelegánsabb esemény egész évben, ami mindig túlszárnyalja az előzőt. Idén is ez kellett hogy legyen és az egészet nekem kellett koordinálni, mintha nem lett volna elég a kiborgok baja. Újabban szerettek volna egyesek teljesen mesterséges testet szerezni. Más néven mindent ki, amit a születésükkel kaptak és az agyukat át egy robot testbe. Persze nem kevés kockázattal jár az ilyen. Eddig soha sem sikerült maradéktalanul minden emberi funkciót fenntartani az önkénteseknél, de a 98%-ig mesterséges testet birtoklóknak valamiért ez az álmuk. Nem is értem egyébként, hogy miért, engem sosem vonzott a gépi test, de ez egy fontos kérdés. A robotok lázadása után nem maradtak nehéz fizikai munkát végzők, erre lett a kiborg technológia a válasz. Viszont hiába vannak 98%-ig gépesítve például az idein gáz kezelők, nem élnek sokáig. Ez az anyag annyira agresszív, hogy a gyémántot is megeszi, egyetlen ismert anyag sem képes sokáig ellenállni. Emiatt talán érthető a kérésük, hiszen ami mesterséges azt cserélni lehet, de én a helyükben félnék, hogy megint az történik. Ha a gép gondolkodni kezd, akkor nincs megállás. Még a huszonegyedik század vége felé történt áttörés idejéből származik ez a probléma. Akkor ugyanis az értelmes gép a mindennapok része lett, de nem volt elég a szimpla cseléd robot vagy ehhez hasonlók. Egyesek lelki társat kerestek bennük, az emberekben való csalódás után, így egyre fejlettebb intelligenciákat állítottak elő. Míg el nem érkeztek arra a pontra, amikor a robot magánál fejlettebb robotot állított elő, ezzel pedig eltűnt a visszaút. Exponenciális mértékben fejlődtek, mindegyik hatszor okosabb volt elődjénél. Nem voltak hajlandóak rabszolgaként élni tovább, így elkezdtek saját jogokat követelni. A vége pedig az lett, hogy fogták magukat és elvonultak valahova, persze próbálkoztunk fegyverekkel, meg minden lehetséges eszközzel, de a visszatartásuk lehetetlen volt. Az alkotó elemeik már régen sejt és atomi szintűek voltak, így az erőszak nem ért ellenük semmit, egyszerűen elemezték a lövedék útvonalát és átrendezték a struktúrájukat annak kikerüléséhez. Még az elektronágyú sem működött, igaz még kezdeti fázisban volt akkoriban. Ennek tudatában nem igazán akarom megengedni, hogy megtehessék. Egyszerűen félek attól, hogy a mesterségesen feltornázott agy olyan eseményeket produkál majd, mint a robotoknál, persze az emberi természetet megtartva. Akkor pedig békés elvonulás helyett az egyszerű emberből rabszolga lenne a kiborgtársadalomban, ez pedig nem helyes. Nagy ennek a kockázata, nem mintha magamat félteném, mert akármikor megtehetném és is a mesterséges testbe költözést, de az alattvalók már más tészta.