Yuu Solk

Napok teltek el, mióta találkoztam Zolival és nincs hír róla, vagy arról, hogy beállhatnék hozzájuk. Gondolom nem kell senkinek a bukott... Nem is lenne ezzel bajom ha fent nem történnének ilyen dolgok, mert már napok óta rendszeresen vannak rengések és nem hiszem, hogy ezek természetesek lennének. Sok mindent viszont nem tehetek ellene ha nem képeznek ki harcra, így felmenni inkább csak öngyilkosság lenne.
- Emil, itt vagy? Te jössz.
Éppen kártyázunk. Kiderült, hogy ez a kedvenc játéka és nekem is tetszik.
- Jól van, csak gondolkoztam.
- Min gondolkozol ennyit?
- Semmin, te jössz.
Most, hogy így elkényelmesedtem és elég jól megfájdult már az oldalam egy hang szólalt meg.
- Ön a bukott angyal, Emil?
Ez mi? Csak így megszólít a tömeg közepén? Mért nem rúgom hasba? És miért vannak megint ilyen agresszív gondolataim?
- Én vagyok.
- Jöjjön velem, hozza a barátnőjét és a holmiját.
- Jó.
Pedig pont nyerésre álltam. Egyszer lenne esélyem Vikit legyőzni, de akkor is félbe kell szakítani, hurrá. Azért kíváncsi vagyok hova kell mennünk. Van egy tippem is, mert pont erre jöttem legutóbb is, remélem jól gondolom.
- Itt az új szálláshelyük, érezzék otthon magukat.
Végre van saját szobánk, igaz, hogy még így is csak egyszemélyes ágy van, de legalább van. Örülök a szobának, mert már nagyon nem bírtam a tömeget és a magánélet hiányát. Egyből be is csuktam a szoba ajtaját és elindultam Viki felé. Ismét olyan volt, mint az első találkozásunkkor... Vadul csókol, szinte már felfal, olyan mohó és vad. Megint könnyek csordultak ki a szeméből, de közben mosolygott is, ezek öröm könnyek. Letéptük egymásról a ruhákat és összeért a két forró test. A bőre olyan selymes és forró, hogy nem tudok betelni vele... De mégsem kellene így elsietni. Kiszabadítottam magam a csókból és finom puszikkal haladtam végig a nyakán lefelé, majd a mellére értem, először csak körben nyalogattam majd rátértem a bimbójára is. Ő erre már a hajamat tépte és a hátamat karmolta sebesre. Egy-egy ilyennél szinte éreztem, ahogy a vér lecsurog a hátamon, ez már túl vad. Ezért lejjebb ereszkedtem a csókjaimmal és odaértem a nemiszervéhez is. Először csak a kezemmel simogattam a belső combjait, ezzel még tovább tüzelve, aztán már az ajkak is egymáshoz értek, ahogy a nyelvemmel szinte behatoltam. Észrevettem, hogy már magát simogatja, mert nem ér el. A hangos nyögéseitől pedig valakinek benézni támadhatott kedve, de mikor kinyílt az ajtó odanéztem, erre egyből be is csukódott. Mire visszanéztem már az ő szája járt az enyémnél...