- Hol szállhatunk meg estére?
- Aludhatsz mellettem is, ha akarsz.
- Ő... nem, nem. Valahol máshol.
- Te tudod.
Közben pedig megvonta a vállait.
- A szemben lévő fogadó szerintem tetszeni fog. Tényleg, itt a fizetség a tetoválásért.
Elfogadtam a pénzt, ég ha nem is mondtam neki, hogy bármibe is kerülni fog, mert egy kicsit össze voltam zavarodva, meg persze jól jött ez a kis plusz.
- Egy, gyere!
Próbálom elfelejteni az előbbit és kiverni a fejemből, hogy az egyik legnagyobb varázsló ennyire átvert. Azért remélem, hogy ha sikerül megtalálnom, akkor már tanítani is fog, de most túl ideges vagyok az induláshoz. Inkább megyek és lefekszem, talán holnap már nyugodtan ébredek fel.
Ez a fogadó egészen ígéretesnek látszik, kocsma sincs az aljában, szépen ki van dekorálva és a szemben lévő pultnál két ember is áll, hogy fogadja a kérdéseimet. Az egyenruha is arról árulkodik, hogy ez egy olyan hely, ahol a tehetősebb emberek szállnak meg. Kíváncsi vagyok mennyibe is kerül majd az egyetlen éjszakám.
- Jó napot, uram! Miben segíthetek?
- Szeretnék megszállni, egy éjszakára a legolcsóbb szobában.
- A szoba egyetlen éjszakára hatvanháromezer Ek lesz.
- Ez a legolcsóbb szoba?
Egy kérdése jogos, pont ezt akartam feltenni én is.
- Jelenleg ez.
- Jelenleg?
- Természetesen vannak olcsóbb szobáink is, de azok már tele vannak.
Ügyes húzás. Ismerem ezt a taktikát, beadják, hogy nincs olcsóbb és egy drágábba akarnak elszállásolni, a többit pedig a szegényebbeknek tartogatják, vagy a rokonoknak. Én sem vagyok tehetősebb vendég, jó lenne valami olcsóbb szállás.
- Ő egy varázsló.
- Azt bárki mondhatja.
- Mutasd meg nekik, Raven!
Miért kell nekem mindig ez? Nem akarom mutogatni, de sajnos nincs más módja. Elkezdtem lebegtetni a négy vázát a pulton és fejre állítottam őket. Az a kettő azt hitte majd a fejükre öntöm, de rájöttek, hogy a víz nem fog ilyet csinálni, hiszen a mozgatás mágiának köszönhetően a folyadékokat is szabadon tudom irányítani.
- Ez kevés. Tudtommal ezt sokan meg tudják csinálni, itt nincs kedvezmény a mezei varázslóknak.
- Akkor...
El akartam kerülni, de az erőm jó részét most bevetem és felemelem a mozdítható berendezéseket.
- Ez már valami.
Örülök, hogy valami, az összes asztal, szék, váza és minden kép lebeg, a levegő szinte vibrál a mágiától. Ezt nem egy ilyen kis helyre találták ki.
- Harmincegyezer-ötszáz Ek az új ár.
- Raven, mutasd meg a karod is.
Miért kell ebben a városban folyamatosan levetkőznöm? Mindegy, megteszem.
- Ó, elnézést kérek, uram! Erre tessék!
Ez érdekes, amint meglátta a tetoválásom, máris el akar vezetni. Tényleg híres lennék?
A szoba elég szép, teljesen kielégíti az igényeket, de ennél szerényebb hajlékhoz vagyok szokva. Tágas, óriási az ágy és az ablak a hegyekre néz, ráadásul nagyon tiszta is, a padlón egyetlen sárnyom sincs, olyan, mint, amit most parkettáztak. Nem sokat törődtem az igényes kinézettel, ledobtam a táskám kiküldtem az embert, aki felkísért és behuppantam az ágyba. Nem emlékszem, arra, hogy elalszom, de onnantól kezdve csak álmodtam.
Reggel szinte azonnal elindultunk Egyel, de nem fizettem semmit. Talán önző dolog tőlem, hogy így kihasználom a kis hírnevem, de nem tehetek róla.
- Raven, nem érzed úgy, hogy figyelnek?
Igaz, hogy félelmetes ez az erdő egy kissé, de azért ennyire nem kellene megijednie, nem vall rá.
- Kicsit igen.
Tényleg olyan érzésem van már a fogadó óta, hogy figyelnek, talán képzelődök, de Egy is érzi. Hiába fordulok hátra időnként, mikor megpillantok egy árnyat, nem látok semmi különöset. A képzeletem játszana velem? Félelmetes ez az erdő.
- Te is hallottad?
- Csak egy ág.
Igen, egy ág, amit valószínűleg az tört el, aki követ minket, remélem nem valami szörny, de vörösmedvével sem szeretnék találkozni. Egyre hevesebben ver a szívem, félek, futnék. Nevetséges varázsló vagyok.
- Raven!
- Ne ijesztegess!
Minden porcikám futna innét, de végre láttam.
- Gy... gyere elő!
Erre egy érdeklődő tekintetű lány dugta ki a fejét a fa mögül, a vigyor a száján kicsit félelmet keltő.
- Ki...
Kérdezni akartam volna, de elakadt a szavam. Ő egy papnő. Vörös, hosszú ruhát visel, ami elég hiányos például a hátán és a lábain. Világosan látszik, hogy egy vallásba tartozunk, mert máshol nem lehetne ilyen ruhája, de még csak ez a szép szín sem. Az egész ruha vörös, néhol fekete mintával és szalaggal. A papnők nem vesznek fel ez alá semmit és így nagyon jól láthatóak például a melleik és a lábaik, de a vállak és a hát is teljesen szabadon vannak hagyva. A nyakát körbeölelő ruhán egy fekete szalag is megy körbe és hátul egy masniban végződik, vörösen folytatódik lefelé és a melleinél középen megszűnik. A két mell alatt szintén egy fekete szalag, ami szélesebb és masniban végzi hátul, lejjebb pedig már elindul az anyag hátra felé is. A csípője fölött kezd takarni, de nem sokáig, mert a szoknya része elég rövid, jobban mondva maga a ruha a bokájáig ér, de nem teljes. Nagyjából a térdéig van összefüggő a szoknya rész, de onnét már csak a kiegészítő részei érnek tovább. Erre egy sálhoz hasonló fekete szalagot vesznek a csípőjükre, ami elől is és hátul is lelóg, és ezzel rögzítik a két oldalsó lelógó, díszes, vörös anyagot, amik kissé merevek és feljebb elállnak a sál fölött a ruhától. A két karjukon pedig egy elég érdekes ruha van. A felkarjuknál még teljesen feszes és egy-egy szalag rögzíti, de lejjebb már nagyon eláll, azt hiszem tölcsérujjú ennek a formának a neve. Ráadásul teljesen kiemeli a fehér bőre és haja. Vörösek a szemei. Hallottam már, Xerxsesben az avroniak ilyen furcsa külsővel rendelkeznek, de nem gondoltam volna, hogy összefutok egyel. Különben is, hogy került ide és miért lett papnő?
Rengeteg kérdés merült fel bennem első látásra is, főleg, hogy miért követ.
- Ne már fiúk, csak nem ijedtek meg tőlem!?
Csak néztem mereven előre, illetlen dolog, de megakadt a szemem ezen a gyönyörű látványon. A papnők vékony idomai elég csábítóak.
- Nem illik így bámulni egy hölgyet!
- Raven!
- Jaj... Elnézést.
Kicsit furcsa, hogy pont Egynek kell rám szólnia.
- Uram, hallottam, hogy ön varázsló. Szeretném a segítségét kérni.
Milyen illedelmes... Pedig nyugodtan tegezhetne is.
- Tudod, nem nagyon érek rá, keresnem kell valakit aki megtanít Íninül.
- Akkor szeretnék kérni egy cserét.
Tényleg! A papnők tudhatnak Íninül, ha elérnek egy szintre. Mikor Iskayennel való találkozásukkor az isten eldönti, hogy megtanítja-e őket beszélni. Ha jól tudom eredetileg is tőlük származik ez a nyelv.
- Mit szeretnél?
- Szeretném, ha ön és társa eljönne velem a frontra, hogy megvédjék Rint, a szülővárosomat.
- Nem Xerxsesi vagy?
- Xerxsesi? Miért feltételez rólam ilyet?
- A külsőd miatt.
Elég furcsán nézett rám, mintha nem értené, talán nem is avroni.
- Hol van ez a Rin?
- A Húven hegy lábánál, délfelé.
A hegyig elhúzódott a front? Ha ez így megy, nem lesz kitől tanulnom és be kell érnem valami harmadrangú bölccsel. Ha csere, ha nem csere oda kell mennem, gyorsan. Lehet, hogy nem tehetek majd sokat, de meg kell mentenem azt a hegyet a xerxsesiektől. Amint beszabadul az a sereg, azonnal el is pusztít mindent.
- Rendben, menjünk! Vezess! Egyébként a nevem Raven Korkiza, ő pedig Egy.
- Örvendek, a nevem Eji Kilin,
Kicsit hideg, kicsit aranyos a neve hangzása, de ezt vártam, így jó, illik hozzá.
Eji egy elég érdekes lány, nem sokat beszél, de ha meg is teszi, azt mindig illedelmesen, ráadásul Egy is jóban van vele. Valami nem stimmel. Teljesen tökéletes, szinte. Fél napja sétálunk együtt és még semmi kellemetlent nem tapasztaltam vele szemben.
- Nézd Raven, ott egy falu!
- Még nem látom.
- Ma a vendégeim lesznek, uraim.
Kicsit bűntudatom lesz emiatt, de inkább meghívatom magam, mintsem elköltsem az örökségem. Jól tudok spórolni, de túl sokáig lesz szükségem a pénzemre, a hegy miatt. Nagyjából három vagy négy nap lehet gyalog innét, de meg kell tanulnom egy nyelvet is és az nem két pillanat. Ugyan jobban örültem volna, ha Bánat tanít és közben elleshetek néhány varázslatot, de Eji is jó lesz, persze, ha nem akar becsapni ő is. Sajnos a kevéske pénzem nem lesz elég erre az időszakra, ezért vagy ingyenélővé kell válnom, aki mindig meghívatja magát vagy pénzt kell keresnem. Mondjuk a tetoválás jól fizető szakma és szükség is van hozzám hasonló jó tetoválókra.
- Nézzék! Ott fogunk ma megszállni.
Örülök, hogy fizet, de minket is megkérdezhetett volna előtt, hogy meg akarunk-e szállni ott. Végül is teljesen mindegy, a lényeg inkább az, hogy lesz tető a fejünk fölött. Elnézve azt a fogadót, úgysem kapnánk semmi mást, de ebben a faluban szinte semmi sincs. Elszórva házak, de egyetlen más épületet se nagyon találni, még kovács sincs sehol, vagy jól eldugták. Két fogadója van egymással szemben, az egyik egy romos, szinte már össze buruló ház, a másik pedig olyan, mint a kavini, de gondolom itt még szebb ára lenne.
- Jó napot uram, hölgyem! Szobát szeretnének?
- Igen, szeretnénk itt tölteni az éjszakát.
- A szoba ára tízezer Ek.
Tízezer? Nem valami nagylelkű ez az Eji...
- Rendben, erre parancsoljanak.
Bevezettek minket egy szobába, bár lehet, hogy jobban jártunk volna az erdővel... A tető lyukas a dupla ágy van, így muszáj Ejivel aludnom, ráadásul a föld van padló helyett, koszos és kicsit büdös is.
- Mondd Eji, miért lett belőled papnő?
- Nem tudom. Mindig is az voltam.
- Ezt hogy érted?
- A legkorábbi emlékeim is egy szentélyből vannak, ahol Iskayenhez imádkozom. Mindig papnőnek készültem.
- Akkor a szüleidet sem ismered?
- Az igazi szüleimet nem, sosem találkoztunk és a szentélyben élő papnő sem tudta megmondani kik ők.
- Sosem kerested őket?
- Természetesen volt egy idő, még, amikor fiatal voltam. Próbáltam kideríteni valamit, de csak annyit tudok, hogy Rinben születtem, ezért is lettem az ottani templom papnője.
Nem lehet kellemes. Én legalább ismertem őket, még ha nem is kívánom vissza az apámat.
- Hallottam, hogy a papnők több szinten állhatnak...
- Igen. Attól függően, hogy milyen erős a hitünk, változik meg a testünk és a passzív varázslataink ereje. Jelenleg kettes szinten állok.
- És hány szint van?
- Három.
- Mi lesz ha eléred a harmadikat?
- Egy csodálatos dolog. Láthatom Iskayent és beszélhetek vele, utána pedig elvesztem a látásom.
Mi lehet olyan csodálatos abban, hogy megvakul?
- Ez miért jó?
- Iskayen megajándékoz majd a tisztánlátással és végre láthatom a világ valódi énjét.
Valódi énjét? Mit akar ez lenni? Különben is, ha megvakul, akkor hogyan látja majd ezt a valódi ént? Nem értettem mire jók a papnők és most sem értem miért jó nekik ez, de az biztos, hogy nem tudnak Íninül, amíg nem találkoztak Istennel.
- Azt mondtad tudsz Íninül.
- Igen.
- Azt hallottam, hogy csak akkor tudhat egy papnő Íninül, ha már találkozott Istennel.
- A kettes szint azt jelenti, hogy megtörtént az első találkozás, amikor Iskayen eldönti, hogy megtanít-e az istenek nyelvén vagy sem.
- De ha láttad...
- Nem láttam, csak homályos foltként. A hangját sem hallottam tisztán.
Ez nem vall rá, legalább is a fél nap alatt, amit együtt töltöttünk nem volt illetlen, de most mégis a szavamba vágott. Ezek szerint viszont nem kételkedhetek Iskayen létezésében. Eji találkozott vele és ajándékot kapott tőle.
Hegy emelkedik a fejek fölé.
Hófödte tájon folytatódik a mocsaras út.
A bölcs következő részében: Teleport.
Előttük áll a bolygó.
