Yuu Solk

Gyorsan kell tenni valamit ez ellen, mert így soha sem lesz már ugyanolyan a Föld. Ha ezek itt elérik a többi angyalt, akkor vége mindennek. Figyelmeztetni kell a többieket, de gyorsan.
- Vigyázz!
Huh, ezt épp elkerültem. Csak egy hajszálon múlt, hogy ez a repülő izé eltaláljon, gyorsan el kell tűnnöm. 
Mindketten menekültünk, mégsem kerültünk távolabb, aztán végül nem is lett erre szükség... Alattunk megindult a harc a természet és ezek között. A kis facsoport, ami pont egy letarolásra váró területen volt, elindult, mármint nem nőtt lábuk, hanem nőttek. Folyamatosan és gyorsan növekedtek, nem hittem a szememnek, megint az történik. A gyökerek folyamatosan körbenőtték a fekete lényeket és mentek tovább. A természet kegyetlen. Újabb és újabb fák bukkantak elő. Nem értem, de nem is fontos, a lényeg, hogy elbánnak velük. Valami ismerős is felbukkant még, először ugyan nem tudtam, hogy vajon ki állhat a tengernyi növény mögött, de leszálltam és megtudtam. Útközben valahova elkeveredett Emma, de remélem semmi baja. Meglepő dolgot tapasztaltam lent. Viki él és virul, pedig láttam őt meghalni, vagy mégsem? Már nem értek semmit.
- Viki!
- Szia Emil, rég láttalak. 
- Mi a fene ez?
- Mi? 
- Láttalak meghalni, hogyan lehetsz életben?
- Ugyan, nem haltam meg, csak én lettem az erdő embere. Különben is, térj magadhoz!
Ez mi? Hol vagyok? Ne, már megint itt! Sosem szabadulok ki ebből a fatörzsből? Mi volt ez? Most komolyan, hogyan kerültem ide? Mi volt ez az előbbi? Már megint velem van Viktória, de nem értek semmit sem. Az előbb tényleg csak álmodtam? Pedig olyan valóságos volt, a könnyek az arcomon, bár azok most is folynak, de a lény, ahogy elsuhant mellettem... Ez komolyan álom lett volna? Vagy most álmodom? Eddig mindig ott volt az öltönyös mikor elkerültem egyik helyről a másikba, de most nem. Csak Viki, de ő nem lehetett, vagy mégis? Igazából nem fontos, de abbahagyhatná már, bárki is csinálja.
- Van valami baj?
- Nem semmi.
- Akkor mehetünk?
- Persze.
El is indultunk elvileg kideríteni, hogy ki áll a dolgok mögött, de már nem hiszem, hogy valakit találunk is. Könnyebb kimondani, hogy nincs semmi baj, mit elmagyarázni Viktóriának a dolgot, még ha meg is változott most egy kicsit. Én se értem, hogy mi történik, hát még ő... Szegényem nem egy észkombájn. Jobb is neki így, mert legalább boldog tudatlanként élhet, én viszont belekerültem valami furcsa játékba és nem találok ki. Lehet, hogy ez sem a valóság és ezt is csak álmodom. Így valahogy nem is tűnik olyan nagy dolognak ez a sok szenvedés, de hiába próbálom elhitetni magammal ezt, mert így is fáj. Remélem tényleg csak álmodom.