Végre találtunk egy jó helyet, igaz ez az angyalok főhadiszállása és lehet, hogy nem lesz mindenki barátságos, de legalább itt biztonságban vagyunk, nem kell menekülni az ismeretlen tájak fölött repülve kimerülésig, ráadásul Viki nyavajgására is találni itt gyógyszert. Olyan jó kicsit üldögélni a padlón, régen nem volt már ennyire nyugodt a környezet. Egészen kellemes, érzem, ahogy a testem lassan ellazul és a szemeim is egyre jobban elnehezülnek, nem a legjobb hely az alvásra, de ez most jól esik. Nem, nem szabad elaludnom, legalább addig fenn kell maradnom, amíg nem kapunk egy szobát. Pedig annyira jó lenne, csak itt elnyúlni és nem törődni semmivel, aludni egy jót. Valami nekiütődött a lábamnak. Az ajtó.
- Végeztünk, kelj fel! Megmutatom a szobát.
Muszáj volt felkelnem, pedig üldögéltem volna ott egy keveset még. 
- Mi történt?
Láttam Viki arcán, hogy nagyon jó kedve van. Ilyennek még nem is láttam.
- Csak egy kis fájdalomcsillapító, végre.
- Végre?
Megint nem válaszolt, de biztos, hogy ezt titkolta eddig. Gyógyszerfüggő lenne?
- A szoba, meg kell majd osztanotok a helyet több emberrel. A fekhelyetek pedig ott lesz.
Már itt is hagyott minket. Nem éppen erre számítottam, mikor idehozott minket. Bele se gondoltam, hogy ők kimenekítettek a csorda elől ennyi embert. Már most látom, hogy nem lesz nyugodt az éjszakánk. 
- Viki.
- Mondd!
- Ugye nem vagy gyógyszerfüggő?
- Nem. Úgy nézek ki, mint egy gyógyszerfüggő?
Nekem nagyon úgy tűnik, főleg, hogy a fájdalomcsillapítótól ennyire jó kedved van.
- Csak örülök, hogy biztonságban vagyunk és nem töröd össze a bordáimat végre.
Nem tudom, én valahogy nem tudok ennek így örülni. Itt ez a rengeteg ember és el kell viselnünk egymást, ugyan hozzá vagyok ehhez szokva, de már sok. A mennyben is sokan alszunk egy helyen, de nem ennyien, itt majd hiába alszom mélyen, biztosan fel keltenek. 
- Tényleg, hogy vannak a bordáid? Fájnak még?
Igaz, fájdalomcsillapító...
- Nem, zúzódások voltak, de már begyógyultak.
Ekkor ijedten odakapott a szoknyájához és a combját tapogatta.
- Ne... Ezek is eltűntek.
Egyből lefagyott a mosoly az arcáról, pedig jól állt neki.
- Miért baj az? 
- Eltűntek.
Mi a baja? Sokkot kapott vagy mi van?
- Eltűntek.
Inkább odamentem és eltereltem a figyelmét...