Yuu Solk

Már nem tudtam várni vele, lehet, hogy ez az utolsó lehetősége erre és különben is. Most, hogy visszatért, hozta magával a vágyat is.
- Emil...
Próbált beszélni, de nem engedtem, ahogy azt sem, hogy ellökjön magától, ez csak fokozta a vágyat bennem. Érzem, érzem a lágy érintéseket, a simogatást, ahogy hozzá ér a torz testemhez és bizonytalankodva kezd neki. Visszacsókolt, már akarja a dolgot, csak erre vártam. A bizsergő érzés megint elborította a testemet. Lassan lehúztam a felsőjét, de inkább letéptem volna róla. Ő is belelendült végül, érezem a forró bőrén, ahogy egyre jobban akarja ő is. Bele akartam harapni abba finom kis ajkába, úgy megölelni, hogy a törékeny kis teste összeroppanjon. Mire feleszméltem már hevesen izzott a levegő kettőnk között és eltűntek a ruhái. Megmarkoltam a mellét és elkezdtem a bimbót szorongatni, a lábai között csak húzogattam a merev férfiasságom, nem hatoltam be. A lábait szinte a nyakamig emelte fel aztán felnyögött.
- Kívánlak!
Próbálta kimondani miközben a levegőért kapkodott. Eleget tettem kérésének és behatoltam végre. Eddigre már az izzadságunkban fürödtünk, a forróság szinte meggyújtotta a levegőt. Erre vágytam, végre Viktória. A kezeit lefogva még nagyobb örömöt okoztam neki, már megszólalni sem tudott, pedig valamit akart mondani. Addig csináltam míg többször is elélvezett. Mikor már eléggé szétpréseltem a csuklóit a nagy súlyommal végre én is elmentem. Csodás érzés, végre visszakaptam Viktóriát. Átöleltem és egymáson feküdtünk egy-egy kisebb simogatás kíséretében.
- Örülök, hogy végre itt vagy.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.
Nem is tűnt fel, de ez azt jelentené, hogy már egy párt alkotunk? Remélem, mert az nagyon jó lenne. Hmm... visszagondolva sosem kívántam volna ezt ha nem jövünk le, mondjuk inkább ne tettük volna. Hallgattam volna rá akkor, akkor nem lenne ez. Nem is tudom, hogy most boldog lehetek-e igazán, ezek mellett? Valami nedveset érzek, sír? Miért? Nekem is sírhatnékom van, de inkább magamban tartom, hiszen férfi vagyok. Gondolom neki is az a baja, ami nekem, ugyanúgy okolhatja magát ezért...