Észak Xerxses, a nagy és kegyetlen Xerxses birodalom három tagjának egyike, mellesleg az otthonom. Ezerkilencszáztizennégyben járunk éppen, és javában dúl a háború köztünk és a Schoo Birodalom között. Keserédes érzés, de sok áldozattal jár ez az országom részéről, aminek valamennyire örülök. A helyzet az, hogy eredetileg én az Avron nevű apró hegyi országhoz tartoztam, de már gyerekként is meg kellett tapasztalnom milyen is Xerxses. A katonák bevonultak nagyjából tíz évvel ezelőtt és kijelentették, hogy Avron mától kezdve nem létezik. Mondanom sem kell, hogy ez nekünk nem tetszett, de mi avroniak nem vagyunk harcos nép, egyszerű békés emberek, akik nagyrészt varázslók vagy papok, papnők. A konfliktusok nagy részét talán ez okozza, az eltérő vérmérséklet. Sajnos elbújni sem lehet, nem tudunk csak úgy beolvadni, a külsőnk túlságosan is felismerhetővé tesz minket. Az avroniak nagy része ugyanis, egy ritka fajta albínóként jön világra. A szemünk vörös, a hajunk fehér, de a bőrünk nem teljesen pigmentmentes és emiatt ha napon vagyunk bizonyos helyeken barnulunk, természetesen ez a hegyekben senkin sem látszik, legfeljebb az arcon. Xerxses miatt viszont kénytelenek voltunk az egész országban széttelepülni és a melegebb területeken az összes avroni testen foltok jelentek meg. Állatiasnak tartják ezt, ráadásul mindenki tudja, hogy mi nem ütünk vissza és ki is használják. Leginkább az iskolákban verik az avroniakat, de van, hogy be sem mehetnek a gyerekek. Gyakori hír az is, hogy valakit közülünk megölnek, de ez ellen nem tesz senki semmit. Nem is csoda, hiszen nekik, mi nemkívánatos elemek vagyunk. A vezetőség is, nemrég kiadott egy rendeletet miszerint az avroni ember nem képes hivatali feladatokat ellátni, így tilos még tanulnia is. Persze emellett hirdeti a békét is a két nép között, de túl nagy a különbség, létszámban és értelemben. Én lenézem a xerxsesieket, mert szerintem buták, mindent erőszakkal akarnak megoldani és nem gondolkodnak miérteken, kizárólag a cél számít.
Mellesleg a nevem Chol Nefran. Sok társamhoz képest én nehéz falatnak számítok, ha valaki meg akarna verni, bár elég sokszor történt már meg velem. Annak ellenére, hogy harcművészetet tanulok, sokszor sikerül sérülést szereznem, leginkább a törvények és a létszámfölény miatt. Az Io nevű harci technikát gyakorlom és fejlesztem, ami nagyban épül a mágiára is, ezzel védem meg magam és a hozzám tartozó menedékház negyvenöt lakóját.