Azon a napon félig meghaltam...
A testemet lehúzó indák addig tartottak elzárva a föld belsejében, hogy az emberi felem egyszerűen megfulladt bennem és egy halk sikollyal eltávozott a létezés egy másik síkjára. A görcsös, mérgező fájdalom a megmarat testemet egyben rántotta össze és formálta újra, emiatt pedig egy függőleges vonal mentén leválasztva a bal oldalamat, már csak egy jobb oldal maradt belőlem. A testem szó szerint ketté lett vágva, de nem sokáig maradtam ilyen állapotban. A kizárólag árny felem miatt maga voltam az elemésztő düh, de kaptam magam mellé egy olyan dolgot, amire egyáltalán nem számítottam. Percekkel később ismét a felszínen voltam a vörös vonal mellett feküdve, tele a dühöm égető érzésével, majd észrevettem két furcsaságot is. A jobb lábam folyamatosan fekete lángokban égett, amitől végtelen fájdalmat éreztem, a másik, hogy mégis volt baloldalam. Hiába volt meg a másik felem, nem éreztem a magaménak, mintha másé lett volna.
* Hé, hova kerültem? Az előbb ég... Megvan még a jobb oldalam?
A fejemben hallottam. Először körbenéztem, de sehol senki, csak emberek, amiket aligha hallok meg, ha nem akarok. Árnyat, félárnyat vagy hasonló létformát sehol sem láttam, ezért megszólaltam.
- Ki vagy?
A fejem magától kezdett mozogni és körbenézett, majd a szám más hangján szólalt meg.
- Te, ki vagy és hol vagy?
Ez a furcsa érzés, Éne hangján szólaltam meg. Mégis mi ez?
- Éne, te vagy az?
* A testem magától mozog?

Az emberi felem elpusztult, ahogy neki is, aztán egybeolvadtunk, ő lett az én bal oldalam, én lettem az ő jobb oldala. Aznap félig meghaltam és félig újjá születtem. Egy furcsa félárny lény lett belőlünk, amiben már nincs emberi fél, helyette két lélek birtokolja a testét.
Nem tudom mi célja volt ennek az asnak ezzel az egybeolvasztással, de elképesztő, amit művelt. Isteni hatalma van egy hozzá hasonló szörnynek, egy tábornok erejét már elképzelni se tudom ezek után...