Yuu Solk

Rápillantottam Viktóriára, ő is megijedt, látszott a kitágult pupilláin.
- Most ne gyere be.
Remélem nem olyan sürgős a dolga.
- Add ki az ollót légyszi. Ott van a szekrényen az ágyatok mellett.
Felkaptam és elindultam, eszembe jutott, hogy meztelen vagyok, ezért felkaptam egy törölközőt és magara csavartam. Kinyitottam az ajtót, odaadtam az ollót, remélem nem látta meg a kikötözött meztelen nőt az ajtóval szemben fekve. Bezártam és újra ráfeküdtem. Vissza kellett nyernem a hangulatom a kis közjáték után. Simogatni kezdtem, ő egyre csak élvezte, úgy látszik nem zavarta meg az előbbi. Csókolgattam a melleit és ujjaimmal a nemiszervébe nyúltam. Hangosan felnyögött, ahogy izgattam egyre hangosabban tette. Nem akartam, hogy meghallják, újabb probléma. Ő annyira élvezte, hogy a lábaival össze-vissza mozgott és belerúgott a szekrénybe. Jól megrúgta, kinyílt az ajtaja is. Nem tudtam elképzelni, hogy az ott tartott eszközök közül sok mire is használható, de meglett a megoldás a hangoskodásra. Zoliék nem épp a hagyományos szex hívei, az már látszik. Rámosolyogtam Viktóriára és egy szájpecket raktam fel neki. Úgy látszik a kezdeti ijedsége átment élvezetbe, durvább dolgokban is benne lenne szerintem. Ha nem lett volna kikötve a lába is szerintem fel is rúgja azt a szekrényt. Engem is feltüzelt a nagy élvezet és nem húztam tovább, végre belehelyeztem a nemiszervébe az enyémet. A teste már szinte égett az enyémhez képest, szinte egyből elélvezett, de én nem hagytam abba. Sokszor történt még ez és most én is közel jártam hozzá. Most csak fél óra kellett hozzá, már meg is voltunk. Ott feküdtem a felhevült, még az enyémnél is forróbb testen és csak lihegtem. Sokáig nem pihentem, hiszen ő ki volt kötve egy kényelmetlen pózban, és még csak jelezni se tudta. Kivettem a szájából a segédeszközt és megpróbáltam a kezeit eloldozni, de nem ment. A vad rángatózásban rászorult a csuklójára, tudtam, hogy még hiányozni fog az az olló. Nem akartam, hogy megijedjen, ezért úgy tetem, mintha még nem akarnám megszabadítani. Átöleltem.
- Emil, oldozz el!
Alig bírt beszélni, úgy kapkodta a levegőt. Most mit tegyek? Kellene egy olló, de van egy sejtésem, hogy az utolsót az előbb adtam oda Zolinak. Megint nekiálltam babrálni a szalaggal és nagy nehezen ki tudtuk erőszakolni a bal kezét. A másikon viszont még mindig ott volt. Muszáj lesz kimennem az ollóért. Pedig már olyan szép lett volna, ha nem jön közbe semmi. Ekkor lenyomódott a kilincs és megint kopogtak.
- Visszahoztam az ollót.
Ennek most nagyon tudtam örülni. Odamentem, kinyitottam és Zoli megint beszélni kezdett.
- Gondolom szükségetek van rá, majd vegyetek újakat azt meg mossátok el.
- Oké.
Ezek szerint látta, érdekes, hogy nem akadt ki ezen. Pedig két idegen van a házban és a cuccait használva szeretkeznek. Bezártam az ajtót és elvágtam a szalagokat. Elfeküdtünk az ágyon és beszélgetni kezdtünk, közben hallottuk Anna kiabálását. Kicsit szégyellve magunkat kimentünk és Ismét lefürödtünk. A segédeszközt pedig én mostam el, nem túl szerencsésen úgy, hogy Anna mutatta meg hogyan. Eléggé ki volt akadva és nem is hagyja majd szó nélkül szerintem, de egyenlőre még nem mondott semmit, csak az ideges képét mutatta.