Ettől a hirtelen, szörnyű látványtól érezni kezdtem a félelmet. Éreztem, ahogy a hevesen verő szívemből kiáramló vér az egész testemben lüktet az ereimben. Olyan hányingert kaptam, mint még sose, minden porcikám ellenkezett, menekülni akartam. Viszont sehol egy kijárat. Balra nézve olyan embereket láttam, akik éppen kitépik a szemgolyóikat. Mellettük nem sokkal a kitépett szemek pihentek egy tartályszerű képződményben. Jobb oldalon ürülékből kimászni próbáló emberek hánytak savat, ami lemarta az állkapcsukat. Mögöttem pedig egy csont és bőr férfi igyekezett felém bénán. Meztelen volt, még haja és testszőrzete sem volt, a fogai feketék és a tekintete... Felduzzadt a hasa és erős vérzés mellett a végbelén át távozott egy felsőtest a belével csatlakozva a másikba. A sétáló összeesett és nem mozdult, a másik pedig csak hörgött és rángatózott. Futni kezdtem, ahogy a lában bírta, rohantam és torkom szakadtából üvöltöttem. Egyszer csak elém állt a fehér fejű öltönyös figura és nem tudtam tovább menni, csak visszafelé. A hatalmas adrenalin lökettől nem is gondoltam erre, csak futottam, de nem találtam kevésbé szörnyű helyet. Volt egy nagyobb tér, ahol körben rengetegen voltak épp karóba húzva. Az nem jó szó, hogy félek.

Aztán beértem arra a helyre, ahova be kellett érnem. Egy épület, ami inkább olyan volt, mint egy élőlény, a falakban szájak sorakoztak, amik az elkövetett bűnöket ordították, fennhangon. A folyosókon pedig karok nyúltak segítséget várva. Egy ajtó tornyosult előttem tele szemekkel és éles tárgyakkal. Félve megmarkoltam a kilincset, mire a kezemben loccsantak szét a szemek, de bejutottam. Odabent egyből behánytam, még mielőtt körül néztem volna egyáltalán. Megláttam Őt. A padlóval egybenőtt a teste, melyen szenvedő emberek arcai próbáltak levegőt kapni. Nyolc hosszú, csontos karja volt, mindegyiken két könyökkel és hat ujjas kézfejjel. A fején három pár hegyes fül ágaskodott a legalább tíz hatalmas szarv tövében. Nem volt se szája se orra, de szemből hét is volt neki. Olyan mély hangon szólt hozzám, amilyet még sose hallottam utána pedig egy meglepően éles hangon kezdett beszélni, nem értettem mit mond, de a hideg kirázott tőle. Ezután az arc nélküli öltönyös figura termett előttem és megint otthon találtam magam azzal a gondolattal, hogy ölj. A helyzet pedig még furcsább volt, mint eddig. Éppen Liza lábai között volt a fejem és a nyelvemmel kényeztettem.