Yuu Solk

A tetoválás kínzó fájdalmát nem enyhítette, hogy a látásom nélkül most csak a mágiámmal való érzékelésemre és a képzeletemre hagyatkozhattam az ábra felvitelekor. Aztán készen lett, a bőröm minden egyes vonalnál megduzzadt és égett, fájt, a fagyasztás után pedig már csak a tenyeremmel és az arcom egy részével éreztem, mert minden más szabad felületet, lefedtem.
- Kész van.
- Örülök, hogy ezt hallom.
- És most próbáld ki!
Már közben is észre vettem, hogy minden porszemnek csökken a súlya, vagyis, inkább én bírom jobban. Most pedig érzem a részeiket, olyan mintha sokkal jobban látnék, mint alapból. Értem már miről beszélt On, teljesen más az ilyen mágia, sokkal hihetetlenebb, mint eddig, szinte már csoda. 
Az eltelt napok csak jobban fájtak, Egy és az érzékszerveim elvesztése miatt, ráadásul a fagy is elment, egyedül hagyott. Pedig így nyomorékká váltam miatta, de nem hibáztatom, most nem tudok ilyet tenni. A célnak kell a szemem előtt lebegnie, hogy találkozhassak a bölccsel. És sajnos ehhez be kell csatlakoznom a harcokba, mert a Húven hegy már a túloldalon van.
Most abszolút fogalmam sincs hol lehetek, az ilyen erdőben még látva is eltévednék, nem, így. Minden felé fák és növények, lefogadom, mind egyszínű lehet, de ösvény az sehol. Csak abban tudok reménykedni, hogy kiérek, ha egyenesen haladok, vagy rám talál Völkerin, mint legutóbb. Egy nélkül, ez nem az igazi...
- Valaki! Eltévedtem!
Egy nő... Valahonnét ismerős a hangja... Megnézem.
Aztán rájöttem, miért is ismerős a hangja, már egy éve nem találkoztam vele, de ő az, a vörös papnő. Már csak az a kérdés, mit keres itt Eji?
- Eji, te vagy az?
Remélem nem tévedek, az kínos lenne.
- Te ki vagy?
Akkor lehet, hogy nem ő az, pedig a porral érzem a körvonalakat, és ugyanúgy néz ki.
- Jaj, Raven, nem ismertelek fel a sok tetoválástól. Miért van ennyi rajtad?
- Elég hosszú történet.
- Tudod merre lehet kimenni innét?
- Nem.
- Akkor van időnk, hogy elmondd. 
Megváltozott. Régen, mintha nem lett volna ilyen aktív, vagy hogy is mondjam.
- A tetoválásaim muszájból lettek ennyien, mert rám bíztak egy dolgot, amit meg kell védenem és ehhez erősebbé kellet válnom, hirtelen.
Éreztem, hogy furcsán mozog, legyez előttem.
- Jól gondolod.
- Nem látsz át a kötésen?
- Nem nyithatom ki a szemem.
- Miért?
A hangjából ítélve meglepődött.
- Azért, mert a szemembe lett bezárva a dolog, amit meg kell védenem.
- És mi az?
- A düh vagy harag lángja, már nem tudom pontosan a nevét.
- Mért zárták beléd?
- Nem tudom, de elég veszélyes. Sikeresen rászabadítottam egy falura, mikor meggondolatlan voltam.
- És? mi történt?
- A lényeg az, hogy többé nem mehetek vissza oda.
Ha On igazat mondott Ejiről, akkor nem mondhatok el neki bármit, mert még felhasználná, és bízom benne, hogy nem hazudott. Miért is tenné? Az a furcsa, hogy nem néz ki betegnek, pedig elvileg erős gyógyszer kell neki.
- Raven!
Megint Bánat...
- Ki ez?
- Ő...
Még a mondatot se tudtam elkezdeni normálisan és máris megjelent mellettem.
- Most elviszlek!
- Elviszel? Miért?
- Itt is vagyunk.
Furcsa, Ejivel együtt jöttünk, és az erdő már sehol. Egy barlang szerű dolgot éreztem az egyik felemen a másikon pedig semmit. 
- Miért vagyunk itt?
- Tudod az a helyzet, hogy kivételeznem kell veled.
- Kivételezni? Úgy érted, tanítani?
Ez biztos azért van, mert bennem tárolják ezt a valamit... de semmi baj, legalább jól járok vele, ha már az érzékelésemet elvesztettem.
- Azt.
- Ő, te ki vagy?
- Nocsak, a vörös papnő elfelejtett?
- Kicsoda?
Valami itt nem stimmel.
- Te.
- Én?
Valami tényleg nem stimmel. Eji tisztában van azzal, hogy így hívják, de az is feltűnt, hogy nem kérdezett rá Egyre.
- Na mindegy... Raven, mennyit látsz így?
- A szememmel semmit, de On megtanított hogyan érezzem a világot ezek után.
- Remek, legalább a szemed nem fog becsapni.
- Becsapni?
- Vágy mágiát tanítok neked és hely hiányában tetoválás nélkül kell használnod, ahogy látom.
- De hogy érted, hogy becsapni?
- Akkor figyelj! Te meg ne szólj közbe!
Mordult rá Ejire, pedig meg se mukkant.
- Maga a szó inkább egy gúnynév, amit a hozzá nem értők ragasztottak rá, én nem mondanám vágy mágiának. "Vigyázz mit mondasz, mit cselekszel" ez ostobaság. Egyáltalán nem így van. Ez a fajta mágia felfedi a valóságot előtted és nem enged vissza abba, ahol most vagy. Tudod a mágiám nagyban kötődik Iskayenhez, az állítólagos istenünkhöz. Ő egy varázsló, ugyan olyan, mint te vagy én, de sokkal hatalmasabb az ereje. Most pedig egy kis történelem a történelem előttről...
Erre nem is tudtam mit szólni, a fejem tele volt kérdésekkel, amiket nem tudtam megfogalmazni, pedig alig mondott még valamit.
- Amiről senki nem beszélt még az a világunk születése. Sosem furcsálltad, hogy senki sem beszél erről? Pedig fontos lenne, és emberi. Régen két varázsló volt a világon, akik nem születtek hanem teremtődtek azzal a céllal, hogy visszahozzák a rég elfeledett mágiát a technológiai világba. Teremtették őket, méghozzá emberek. Iskayen és Vorayen a két mágiát használó mesterséges ember. Csodákat vártak tőlük, de nem teljesültek az elvárások úgy, ahogy kellett volna. Ők ketten, ugyanis utálták egymást, emellett pedig istenné kiáltották ki magukat. Két isten viszont nem létezhet egy világban a hitük szerint, ezért egymás vérére szomjaztak. Aztán megküzdöttek egymással és tudod ki nyert... Ezek után egy egész világra kiterjedő mágiát használt, ami miatt elismerik istennek és úgy rendezheti a dolgokat, ahogy akarja. Minden, amit látsz, hallasz, szagolsz vagy érzel, az ő műve, a képzelete szüleménye... Felvilágosítalak titeket. Nem a valóságban éltek. 
Ha ez igaz, akkor hihetetlen.
- A mágiám az övének a másolata, a megtagadása. Igazából nincs rá jó szó, de kicsit sem olyan, mint mondják. 
- Találkoztál vele?
Tudom, hogy kicsit értelmetlen a kérdés, de azért fel tettem.
- Kétféle ember találkozhat vele a papnők és a vágy mágiát használók. Ezért van, hogy vágy mágiát csak férfiak tanulhatnak, mert ha egy papnő próbálná meg, az bele halna. Csak azért, mert Iskayen rendelkezik az életünk felett. A papnőknek istenként nekünk pedig emberként jelenik meg, de elég a meséből. Hamarosan ide küldi az első próbáját. Meg kell tanulnod megtagadni az illúzióját különben halott leszel. Az élet és halál felett ő sem uralkodik, csak elküld valakit, aki elveheti, de a ha túléled már ellenszegülhetsz neki. Már találkoztál a kaszásoddal, de megmentettek. 
- Erik Okuron.
- Pontosan. De ne hidd, hogy ő valóság, ő csak egy eléd vetített kép és valójában magaddal végzel miatta. 
Nem tudom higgyek-e neki. Ez elég... nem is tudom milyen. Igaz lehet? Miért mondana nekem ilyen mesét? Vagy tényleg igaz? Mi az igazság? Ez csak illúzió lenne? Vagy miért érzem ezt a fura szagot, és azt, hogy esik, ha nem is esik. Mind a ketten furán viselkednek, de nem tudom mi lehet. Ki hazudik? Túlságosan is hinnék mindenben, amit mondanak? Ez tényleg illúzió? Összezavarodtam.

Az illúzió talán valóság.
Az illúzió talán valótlanság.
A bölcs következő részében: Hol vagyok?
Egy kör alakú térnek is van sarka?