Yuu Solk

Az éjszakát fagyosan, de átvészeltem, viszont hogyan tovább? Elég aggasztó, hogy az a hang megtalált tegnap, ami vagy Sátáné vagy nem, még nem tudom, bár más nagyon nem lehet. Elhelyezkedtem egy fa tetejének közelében és a turistákat bámultam. Mindegyiket értettem, pedig szemmel látható volt, hogy nem idevalók, ázsiaiak és európaiak keveredtek itt. Gondolom az ország is valahol a kettő határán helyezkedhetett el. Ha ez így van, akkor nem lehetek messze az előző lejövetelem helyétől sem. De jó is lenne visszamenni. Miért kell itt gubbasztanom a fa tetején ahelyett, hogy megint unhatnám magam a mennyben. Jó lenne megint emberek között sétálni is. Csak szárnyakkal a hátamon eléggé kitűnnék a tömegből. Mennyivel jobb lenne ha visszahúzhatnám őket...
- Én visszahúzhatom őket.
Ne, már megint... Ne kínozz, menj innen!
- Segíthetek.
Ki a fene vagy? Ne csak szavakat mondj, mi a neved?
- Nincs nevem.
- Mi az, hogy nincs?
Hopp nem kéne üvöltöznöm. Király... meghallották, na most mi legyen, hagyjam, hogy észrevegyenek, vagy repüljek el. Inkább a második. Nem igaz... Megint terjedni fognak a hírek, hogy egy angyalt láttak, ez csak súlyosabbá teszi a vétkem.
- Én segíthetek.
Menj már innen, szállj ki a fejemből! Nem érek a segítségedből.
- Még visszatérek.
Végre elment, de mit csináljak? Isten nagyon rossz helyzetbe hozott ezzel a kivont szárnyas dologgal, ez rosszabb mintha nem tudnám elővenni őket. Ráadásul most meg elfelejtettem hol is voltam éjszaka. Nem igaz... Egész végig majd ez lesz? És meddig van az az eddig? Nem mondta, hogy meddig leszek itt. Remélem nem az a verzió, hogy örökre száműzött, mert akkor egész életemben bujkálhatok az emberek elől. Mennyivel könnyebb lenne ha emberibb lennék.
- Én segíthetek.
Ez nem igaz... Nem lehetne békén hagyni? Mit tegyek, hogy békén hagyj végre?
- Csak fogadd el a segítségem.
- Egyáltalán ki vagy?
Ne már megint üvöltözök itt. Egyre többen figyelnek. Nem bukhatok le, az nem lenne jó. Nem akarom, hogy törölje az emlékeimet.
- Én segíthetek.
Mit csináljak? Elfogadjam? Nem, nem lehet. Mi a... Ez egy puska? Vérzik az arcom. Ha így folytatom lelőnek. Muszáj lesz elfogadnom a segítségét, de ez akkor sem helyes.
- Ha elfogadom, mit kell tennem érte.
- Semmit.
Akkor menekíts ki innen és csináld vissza azt, amit Isten csinált a szárnyaimmal.
- Jó.
Már csak azt vettem észre, hogy megváltozott a táj. Most nem ott vagyok, a szárnyaim pedig... Igen, el tudom rejteni őket. Nagyon jó. Csak attól félek, ez mégis kerül majd valamiba, csak később.