Yuu Solk

Újdonsült királynőként a feladataim közé tartozott az is, hogy körbeutazzam egész Lánent és megismerjem a népemet. Egészen addig nem tartottam fontosnak, hogy a szegényeket is megnézzem magamnak, ha elutazok, de akkor különösen figyeltem erre. A városaink ugyanis elméletileg nem, de gyakorlatilag fel vannak osztva emeletekre, a pénzügyi helyzet alapján. Persze nem mindenhol van egységesen, de általában az alján élők a szegényebb réteg, akik a gyárszinteket ellátják, vagy szállítanak. Emlékszem még a történelmünk egyik áttekintéséből, hogy régen hatalmas, helypazarló városok voltak, rengetek törpe toronnyal, amit akkor felhőkarcolónak mondtak. Persze már nevetséges lenne így élni. A város egy nagy épület, maximum kettő, gyárakkal, irodákkal, szórakozó helyekkel, közhelyiségekkel és lakásokkal. Odabent a grafén lifteken kívül csak a mágneskocsikkal lehet közlekedni a termőterületeket pedig teljesen elszigetelt környezetben tartják és robotok művelik. Az emberiség már kinőtte a régi, pazarló énjét. Persze, még mindig lenne hova fejlődni, de a maglev utak könnyítettek a környezet terhén. Én sem lehetek kivétel, nem közelíthettem meg egyik várost sem az űrből, mindenképp vonattal kellett mennem, de jó is volt ez így. Mindenképp érdekelt, hogy a gazdagságban nevelt énemet mennyire köszönhetem a pénznek, meg akartam ismerni a szegények világát is. Amivel viszont szembesültem, az megrázott egy kissé. Ennyire szegények legyenek az emberek, az borzalmasnak tűnt. Persze, ez így van rendjén, de akkor is elképedtem a húsz évvel ezelőtti technológiával felszerelt lakások láttán, amikben még holovetítőt is ritkán találni. Voltak olyan helyek is, ahol nem jutott mindenkinek szoba és egymás hegyén-hátán laktak, kettesével, hármasával a gyerekek. Nem tetszett a látvány, de el kellett fogadnom és tudtam azt is, hogy ez így van rendjén, hiszen kellenek a szegényebb emberek a gazdagok és a közepesek is, nem csak a kaszt rendszer miatt, hanem a gazdaság miatt is. Nem élnénk meg enélkül, eddig minden kísérlet elbukott, ami ennek megváltoztatására irányult. A legemlékezetesebb talán a kétezer-nyolcszázas évek volt, amikor közel egy szintre hozták mind a hármat és a gazdaság egyszerűen összedőlt, mint egy kártyavár. A kisebb műveltségű emberek munkáját senki sem akarta végezni, mert keveset fizetett, rossz volt és túl műveltek lettek az emberek hozzá, mert megtehették. Emiatt kell a történelmünkből tanulnom.