Yuu Solk

Tizenkétezer-háromszázegy második-február huszonhárom péntek Mlw-102 Lil. A Tek Even kikötőbe érkeztünk és a legénységgel együtt a szokásos helyen elfoglaltuk a szállásunkat. A hajó telepakolása eltart egy darabig ezért gondoltam sétálok egyet az itteni piacon. Lilben azért az óviumon kívül sok más dologgal is kereskednek. Ez a másik dolog, amihez nagyon értenek az itteniek. Mindenhonnét beszerzik az árut a szárazföld ezen felén és ide hordják, mi persze boldogan vesszük meg drágábban, mivel sokszor kétszer, háromszor akkora távolságot kellene megtennünk a kívánt áruért, mint ha csak idáig jövünk. Természetesen ez egy modernebb repülésre is képes hajóval nem tartana sokáig, de itt szegényebbek a népek az ilyenekhez. A Piacon körülnézve nem is láttam olyan friss technológiákat, mint még fiatalon az akadémián. Az itt kapható hologram vetítő eszközökön még mindig ott van az a kis keret. Az antianyag generátorok pedig még mindig ház méretűek, pedig ha jól tudom már vannak hordozhatóak is. Mindegy, legalább itt van az óvium és a szin gömb technológia. Igaz sokra nem megyünk velük, mert csak itt érdemes felhasználni őket. Aztán belefutottam egy régi ismerősömbe, Tin volt az. Beszélgettünk egy kicsit a régi időkről és a mostani helyzetről. Végül oda jutottunk, hogy elmondta mi is az, amiért jött. Nem pont a piacon akart nézelődni, engem keresett. Egy osztag vezetője lett és most embereket keres egy nagyobb ütközethez. Nem vagyok benne biztos, hogy én egy odaillő ember vagyok, nem hiszem, hogy alkalmas lennék egy bolygó elfoglalására. Legalább is azért hívott, hogy ebben segítsek neki. Nem mentem bele egyenlőre, de gondolkodom, hátha kedvet kapok. Azzal váltunk el egymástól, hogy egyenlőre visszaviszem az óviumot Karenba és ott találkozunk, addig pedig eldöntöm, hogy mit is akarok. Úgy látszik a sors újabb fordulatot rendelt az életembe, de nem tudom még mit is tegyek ezzel. Nem akarok egy ilyen csata szükséges áldozatává válni, de ha elősegítem a győzelmet akkor máris tettem a fajunk fennmaradásáért egy kis lépést előre. Lehet, hogy nem leszek hős vagy egyszerűen csak ismeretlenként elhullok a csatatéren, de még emlékezhetnek is a nevemre később. Jó is lenne, ha a történelem megjegyezne, persze ez csak egy hiú ábránd, de mégis... Milyen álmodozó lennék, ha nem akarnék ilyenné válni? Egyenlőre hezitálok, de két nap és meg kell mondanom Tinnek, hogy mi is a döntésem. Azért remélem jól fogok dönteni, nem úgy, mint legutóbb...