Yuu Solk

Völkerin még mindig ébren van, pedig mindenki más alszik. A tanítványokon látszik a kimerültség, de ez a nő... Honnét van ennyi energiája? Talán a mágiája okozza?
- Hagyjál Raven, aludj te is!
Egy, beszél álmában. Szeretem nézni, ahogy alszik, ilyenkor szinte úgy érzem, hogy van egy öcsém, akire vigyázhatok. Neki köszönhetem, hogy nem bolondultam meg az apám miatt.
- Hé!
Suttogva mondtam, de azért elég hangosra sikerült.
- Mi az? Talán nem hiányzik az anyukád? Már régen elhagyott a szeretet, te szegény. Majd én felmelegítelek.
Ez azért elég kínos, nem is tudom, hirtelen hogyan viselkedjek. Először bújt hozzám így egy nő, legalább szólhatott volna. A teste olyan jó meleg és érzem a melleit a hátamon, szinte meg tudnám mondani, hogy mekkorák. A bal karjával pedig átölelt. Ilyet csak a szerelmesek csinálnak, nem? Egy kicsit összezavarodtam. Teljesen olyan mintha az anyám lenne, de úgy viselkedik, mint aki szerelmes belém. Furcsán érzem magam. Ráadásul egy kést érzek a szívembe döfve, az a tekintet, igen csak mérgesen mered rám emiatt. Valószínűleg az a lány bámul, aki az indákkal rám támadt, nem rég, de elnyomott az álom. Mire felébredtem Völkerin már sehol sem volt és a hátam is fázott.
- Egy! Ébredj!
- Ne már!
- Ezek, itt hagytak minket.
- Akkor minek keljek fel?
- Nézz körbe! Hátha látod őket, még itt kell lenniük. Nem hagyhatom, hogy elmenjen, még nem válaszolt.
- Arra menjetek!
Mi a... ez a kavics beszél?
- Arra, arra menjetek!
- Raven, ugye a kavicsok nem beszélnek?
- Ne aggódj, én is hallom.
- Kavics...
Előjött az állat Egyből. Felborzolta a szőrét, hogy nagyobbnak tűnjön és óvatosan a kavics felé araszolt. A mancsával próbált egy pofont lekeverni neki, de csak sokadjára találta el.
- Arra menjetek!
A kavicsot nem érdekelte, hogy Egy fantáziáját ennyire izgatja. Morgott, fújt és folyamatosan pofozta a kavicsot, már kezdtem sajnálni, de felkaptam Egyet a nyakörvénél és elindultam.
- El akarom intézni.
- Majd keresel egy másikat.
- De ez beszél.
- Ez Völkerin üzenete, jobb ha megyünk, különben sosem érjük utol őket.
Teljesen olyan, mint egy agresszív kistestvér, mindig figyelni kell rá... Szerencsére az erdőben beljebb érve már lehiggadt és a saját lábán jött, mert már kezdett nehéz lenni.
- Nézd! Az ott nem?
- De, egy mikron vasút.
- Ezen közlekednek a ronunok, igaz?
- Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen. Viszont most mennünk kell.
- Ne siess! Valaki neked integet.
- Biztos nem engem akar, csak simán integet.
- Völkerinnek néz ki, így se érdekel?
- Akkor úgy néz ki, hogy most látni fogok egy mikron vasutat.
- Ezaz Raven, megyünk vonatozni!
- Nem vonatozni. Csak megnézzük.
A mikron vasút a ronunok egy érdekes találmánya. A sínek teljesen körbe vannak véve egy zsugorító térvarázslattal. Előttük óriási területeket foglalt el a dolog, de nekik köszönhetően már nem kell erdőket irtani, csak a kényelem miatt. Így simán kikerülik a fákat és mindenki jól jár, ennek biztosan Völkerin is nagyon örül. Az a nő szerintem szerelmes az erdőbe, meg minden másba is. A Tegnapi után nem is tudom mit szóljak.
- De vicces vagy.
- Tetszik, mi?
Furcsa is így félig a térvarázslat hatása alatt állni, főleg, mert most pont akkora vagyok, mint Egy. 
- Ugye nem csak vonatozni szeretnél?
- Nem. Komolyan láttam valakit.
- Jól van, bízom benned.
Pedig nagyon úgy néz ki, hogy nem Völkerin az. Az egyik tanítvány áll az állomáson, de már most rossz érzésem van ezzel kapcsolatban.
- Indák?
Jajj, ne! Ez pont az a nő, aki olyan csúnyán nézett rám. Berántott a mezőbe, közvetlen maga elé.
- Raven!
Aztán Egy is bejött, bár jobban tette volna, ha kinn marad.
- Mit akarsz az úrnőmtől?
- Semmit.
- Ne hazudj! Te mozgatás mágiát használsz.
Igen. Ez az a pillanat, amikor egy beszélgetés teljesen értelmetlenné válik. A varázslók világában, ha valaki elszegül tanítványnak az megkapja a tetoválását is, de egy ilyen helyzetben jogosan hiheti, hogy akarok valamit. Nem sűrűn fordul elő, hogy valaki az általa nem használt mágiát akarja tanulni, mert el kell kezdeni az alapoknál. Ugyanis, minden elemi mágia alapjaiban más lehet. Tényleg nagyon gyanús, ha felbukkan a természet mágia anyja mellett egy hozzám hasonló.
- Neee! Egy!
Miért vágta a falhoz? Mire kellett ez?
- Tűnj el innen, tűnj el a földről!
- Ezt még megbánod!
Körülöttünk homok van, ez jó fegyver lesz, mert bármit át vág.
- Mi ez?
A világ fejen áll... Mi? Hogy?
Hol vagyok?
- Milyen érzés, ha szétrobban a fejed?
Akkor ezért vagyok fejjel lefelé. Nagyon úgy néz ki, hogy nem bánja meg, mert alig bírok mozogni. Azt hiszem eltörött valami az oldalamban, nagyon fáj.
- Egy, hé, Egy! Szólalj meg!
A világ kezd sötét lenni és Egy nem mozdul. Meghalt?
- Egy!
Az erőm egyre kevesebb. Félek, fázom. A dühöm elszállt, mint a mágiám.
- Egy, ébredj!
Kelj fel, menekülj! Már hangom is alig van...
- Most átélheted a kínomat.
Már teljesen sötét van, mindenem fáj, alig hallom a morajt, fázom, félek...
- Látom ébredezel.
- Au...
Ha ébredezem, fejbe kell vágni, hogy visszaájuljak, vagy mi? Várjunk csak!? Ez Völkerin lenne? Mi lett a... Egy!
Gyorsan felfeszítettem a szemeimet és keresni kezdtem. Szerencsére ott van és nyitva a szeme is.
- Hü*lye.
Tudom, az vagyok. Nem kellett volna elkezdenem harcolni. Inkább mentem volna el, futottam volna, ahogy a lábam bírja. Egy bocsánatot ki kellene préselnem magamból, de inkább nem. Attól még hibáztam. Talán nem való nekem ez a varázslósdi... Mégy Egyet sem tudom megvédeni...
Hangos, fájdalmas üvöltést hallok, mi ez? Ki ez? A fejem elfordítása is csak felesleges kín most, de látni akarom.
- Szerencsétlen gyermekem...
A rám támadó nő összeesett és most vergődik a földön. Völkerin teljes nyugalommal közeledik felé, mintha ez nem először történne.
- Nyugodj meg, ne vergődj! Ne ordíts és ne lélegezz! Hagyd, hogy elnyeljen a természet, te nagyravágyó bolond. Én bolond gyermekem...
Mi ez a szöveg? Azok? Igen, azok indák és virágok. Ezt a nőt éppen elnyeli a mágiája.
- Raven.
- Látom, Egy.
- Ez lenne a mágia? Mi lesz vele? Ugye, nem hal meg.
- De.
Magamba fojtottam a szót, inkább nem mondtam semmit, ez a látvány teljesen elvette a kedvem a beszédtől. Az ember ilyenkor érzi csak, hogy mennyire tehetetlen.
- Ne aggódj! Megszabadítalak a szenvedésedtől.
Mire készül?
- Ne! Völkerin!
Hiába kiáltottam neki oda és kezdtem el felé mozogni, ő ezt már eldöntötte. Fel emelte a kezét, a nő feje fölé és elkezdte. Zöld fénnyel égni kezdett az a fájdalomtól kínzott test és növények emelkedtek ki belőle. Majd, amint teljesen kinőttek el is kezdtek sorvadni, Völkerin nem kímélte.
- Nem élheted a természet életét, mert ellene fordultál, én bolond gyermekem.
- Bunkó nőszemély.
Egynek talán igaza van, de fáj bevallanom, hogy Völkerinnek is. Az arcomon folyó könnyek csak a tehetetlenségem és a rossz döntéseim miatt vannak. Szinte az én hibám, hogy meghalt. Nem elég a két kereszt, most már egy harmadikat is cipelnem kell a hátamon, szó szerint. Ez a mágia, amit úgy szeretek?
- Raven, legközelebb védj meg. Válj erősebbé. Különben a negyediket magadnak vésheted fel.
Mit tegyek? Ez az egész nem történt volna meg, ha nem jövök ide, de nem hátrálhatok meg ennyitől. Ugye nem? Mond meg nekem, varázslók istene Iskayen. Mit kellene tennem?
- Ne búsulj! Gyere fussunk, lobogjon a hajunk a szélben.
- Ez a nő egy idióta.
- Völkerin, válaszolnál egy kérdésre?
- Persze mondd.
- Tudsz valakit, aki Íninül megtanít?
- Először balra, majd jobbkor, talán egy hegy.
- Ez használhatatlan. Raven, menjünk már valahova, ne ezt az idiótát kövessük.
- A morcos macskanyulacskának kell egy kis simogatás?
Most komolyan, el fogja árulni valaha is a választ? Talán tényleg tovább kellene haladnom. Annyit érek vele, mint amikor Iskayent kérdezem, egyik sem válaszol. Csak annyi a különbség, hogy Völkerin nem isten. Mondjuk hozzám képest lehetne akár az is. Túl hosszú az út, sosem leszek tizenegyedik. 
- Menjünk!
- De Egy!
- Nem fog válaszolni. Gyere már!
Fájó testtel, de elindultunk és otthagytuk a nimfát, de remélem majd találkozunk még. A varázskonferencián még látni fogjuk egymást...

Kereszt vésetik a háton, baráti mancsok közt.
Az erő, amelyre annyira vágyik talán előtte sétál.
A bölcs következő részében: Utak zavarában.
Vajon, milyen hosszú is az a bizonyos út?