Yuu Solk

Már kezdtem azt hinni, hogy visszafordíthatatlanul elindultam a rossz irányba, de akkor történt valami. A bebörtönzésünket követő második hónapban indult útjának az ellenállók csoportja. Egyelőre fogalmam sincs hogyan tudtak egyáltalán találkozgatni, de megkerestek. Egy Ed nevű ember, aki mellesleg tipikus xerxsesi, az éjszaka közepén az ablakom alatt kezdett tanyázni. Először nem tudtam mit is akar, csak vártam, hátha véletlen a dolog, bár ennek kis esélye volt. Aztán bekopogott. Nem válaszoltam, de következő éjjel ismét ott volt. Gondoltam, ha már ennyit kockáztatott értem, akkor meg kellene hallgatnom. Mikor az ablakon kilestem az álmos tekintetemmel, senkit se láttam.
- Ki vagy?
Talán ez a kérdés nem utal arra, hogy jelenteni akarnám a Körd-nek vagy ilyesmi.
- Az ellenállás vagyunk, a segítségedért jöttünk.
Nem gondolta túl a dolgokat, semmi kerítés, egyből belevágott. Mi lenne, ha már nem akarnék megszökni?
- Mit akartok?
- Információt.
- Miről?
Ezzel aztán ki vagyok segítve... 
Aztán megzavarták a dolgot és eltűntek én pedig különös óvatossággal csuktam be az ablakot, de nem teljesen. Féltem, hogy ha kattan a zár, akkor máris gyanús leszek. Ezért aznap majdnem megfagytam az ágyamban, szerencsére másnap kaptam a szokásos adagot abból a borzalomból. 
Nem telt el sok idő és megint megjelent az ablakom alatt, akkor már egy másik hang, de ugyanazt akarta. Kiszedtem belőlük, hogy összesen negyvenen vannak nélkülem és olyan dolgok kellenek nekik, mint a Lohra és főleg a Körd napjának azon része mikor eltűnnek a felszínről. Ezek szerint ők is tudják, hogy néha a föld alá mennek... A másik dolog a Lohra terveinek kikémkedése, ami a neheze. Ez a meglepetések elkerülése végett elég fontos, de nem tudom mikor lesz majd esélyem úgy beszélni vele. Közel kell kerülnöm hozzá, hogy ezt elárulja. Nem könnyű feladat, én is félek a paptól, nem akarom megöletni magam, pedig ha rajtakap, akkor nekem végem.