Tizenkétezer-háromszázegy első-április kilenc szombat Mlw-102 Karen. Jó régen írtam utoljára ide ezért gondoltam közlöm a hírt, hogy ez nem nekem való és elképzelhető, hogy ez lesz az utolsó része ennek a napló szerűségnek. Ha már abba akarom hagyni legyen szép befejezése és leírom mindazt, amit az Mlw-012 után csináltam. Az első dolgom az volt, hogy benézzek az akadémiára, mert pár nap hajózás után vágyódtam a kaland után. Már ha ezt így lehet mondani. Érdekes dolog fogadott, konkrétan, Tin. A mai napig nem tudom, hogy ő miért volt ott és miért akkor,  de ez titok marad, mert amit nem akar elmondani azt nem is fogja. Mindegy is... A találkozásunkkor megint egy küldetésére hívott el. Úgy néz ki, csak akkor kellek ha valamire szüksége van, de mindegy is, ő fontos ember, túlságosan is, hogy ezt valaki felróhassa neki. Tehát így utolsó nekifutásra már, a küldetés egy páros akció, ennek keretében titokban be kellett jutnunk az Mlw-999 mellett keringő állomásra. Ez nem volt egy nagyon könnyű dolog, mert még senki sem tette meg, de nem csak ezért. Az Mlw-999 egy gázorjás, ami egy csillag közvetlen közelében kering a terraformálható sávon belül, az állomás pedig itt kering, nem is annyira a bolygó, inkább a napja körül. Senki sem tudja, hogy kik élnek ott, mert sosem látták őket. Jogos a kérdés, hogy miért? Hiszen már elég fejlett a technika, ahhoz, hogy bárkit bármikor megtaláljunk. Pedig nem így van. Az állomás lakói a világ legjobb hekkerei, ezért ha úgy Ítélik meg a dolgokat, akkor a közeledő hajót belvezettetik a csillagba. Már többször is megpróbálták kilőni őket, de lehetetlen. Sokkaégyorsabb és szervezettebb munkát végeznek, mint akár egy csapat rájnek, bármit kiiktatnak, ami fenyegeti őket. Sok találgatás és elmélet van a világon emiatt, de még senki sem volt képes úgy bejutni, hogy ne maradt volna ott. Ezt úgy értem, hogy vagy meghalt vagy túl jónak találta, hogy elhagyja valaha. Ezért kellett Tin a képbe, akit nem izgatnak az új technológiák, de egymagában pont emiatt lenne kevés. A helyzet az, hogy nem véletlen az egymásba botlásunk, biztos vagyok benne, főleg mert ő tud a kis bűnömről. Én sem vagyok olyan jó gyerek, mint, ahogy beállítom magam és most már nem titkolom ezt. Egész Karen lakosságának agyát meghekkeltem. Persze ezt nem puszta szórakozásból, legalább is nem csak abból, hanem mert meghívtak magukhoz az ott élők a kezdeti sikereimet látván. Nagyrészt ezért mentem bele az újabb kiruccanásba.
Mikor végre elértünk az állomás közelébe, elkezdődtek a hallucinációk és a hajó elkormányzása. Nem volt könnyű ugyan, de sikerült visszanyernem az eszméletem és visszairányítottam magunkat az eredeti cél felé. Tint is felélesztettem, bár láthatóan jól szórakozott az álmában. Magáról az állomásról is csak óvatlan pillanatokban elkapott képek voltak és emiatt a kinézetét és méretét sem tudták megállapítani, de én ott voltam, láttam. Gyönyörű folyékony hidegacél zsilipkapuja elkápráztatott. Ez a technológia fellegvára, még a fejlesztési bolygókat is lekörözi. Csatlakoztam közéjük, de ennek az ára Tin emlékei voltak, amiket kitöröltem, miután megfelelő távolságba értünk. Szegénynek most üres kézzel és fejjel kell hazatérnie, de nem tehetem mást. Az írást is pont emiatt kell abbahagynom. Az irományomat bőven a halálom után találják majd meg, ezért ne is keressen senki!