Yuu Solk

A szobám nem sokkal jobb a cellánál, itt se volt igazából semmi, csak egy ágy, de az legalább kényelmesebb, mint a másik. Aztán nem húzták az időt, tovább mentünk és egészen a falig sétáltunk el, ahol két ronun állt őrt a kapunál. Ezek az izmos lótestű emberek, teljesen alkalmasak valaminek az őrzésére. Láttam már akcióban ezeket, általában a hátukon cipelnek még egy katonát is és gyorsan futva rontanak az ellenségre. Nem véletlen, hogy a Schoo Birrodalom ekkora, ezekkel a lényekkel nem is csodálom, hogy képesek fenntartani a területeiket.
- Megjöttek?
Kicsit hezitáltam, mert elgondolkodtam, hogy mégis kik jöttek, de aztán fordítottam.
- Még nem, de hamarosan itt lesznek.
Most láttam ronunt először beszélni, eddig azt hittem, hogy nem tudnak.
- Akkor megvárjuk őket.
Egy újabb fordítás után leültünk, ők ketten a padra én pedig a földre és bámultam a ronunokat. Furcsa szerzetek, de a mágia is egy érdekes dolog, még azt is el tudom képzelni, hogy őket úgy hozzák létre. 
Majd paták dobbanása remegtette a földet alattam. Jönnek. Mégis kik? Több fogoly vagy több őr? Esetleg valami vendégek? Aztán megláttam őket és felpattantam. Ronun háton ülő emberek, vagyis még több őr. 
- Köszöntelek titeket Rinben, érezzétek jól magatokat!
 Érdekes szerzetek voltak a felpáncélozott lények hátán, egyesek furcsán öltözködtek és tetoválás volt a testükön, mások pedig egyszerű falubelieknek tűntek, de ők bilincsben. Hoztak foglyokat, vendégeket és még őröket is. Ez nem jó, százukból nagyjából harminc fogoly lehetett. Újabb éhes szájak, akik lázadhatnak, kíváncsi vagyok mégis hogyan akarja itt tartani őket.
- Üdvözlöm úrnőm! Hol lesz a szállásunk?
- Gyertek!
Újabb hosszú séta, a lábam már kezdett sajogni, a kis fémpálca nem valami kényelmes ilyenkor, de muszáj mennem, ha nem akarok meghalni. Ebben az országban azért többen beszélik a nyelvet, de nem akarom megtudni, mégis mennyire könnyű beszerezni egy tolmácsot errefelé.