Yuu Solk

A rini mészárlás után sikeresen eltakarított sérülteket és holttesteket elszállították, minket pedig, akik akkor ott állomásoztunk bevezényeltek Rinbe. Senkinek sem tetszett, sokan szegték meg a parancsot, köztük én is. Féltem, szinte rettegtem attól a helytől, nem akartam én is arra a sorsra jutni, mint akiket el kellett szállítanom. A parancs szegőket nem tolerálták így nehéz dologgal kellett szembesülnünk. Börtönbe vetettek minket és el vettek tőlünk mindent, még a ruháinkat is, majd az egész testünket leborotválták. Fáztam és éheztem, de e mellé még a megszégyenítés is járt... Másnap mindenkit kivezényeltek egy térre, de már akkor sem volt jó, amit láttam. A közel ötven embernek bele kellett ülnie egy függőleges vasrúdba, a nyaka köré kötél került a fejére pedig szemkötő. A hideg fém nem csak hideg, kellemetlen és megalázó volt, de a nyakon lévő hurokkal együtt teljesen megakadályozta, hogy bárki menekülhessen. Más országban talán egyszerűen megkötöznének, de ez Xerxses, itt a szégyen is hozzájár a kivégzéshez.
A kivégzők Íninül beszéltek, mert azt egyszerű ember nem érti meg, de nem gondoltak, arra, hogy én is itt vagyok. Ugyan az avroniak többsége csak felnőtt korában tanulja meg beszélni ezt a nyelvet, de a szüleim nekem anyanyelvként tanították meg, ezért értettem, hogy mit beszélnek. Egy nagyon kicsit talán megnyugtató volt számomra, mikor ezt hallottam " Ov ál itrále" vagyis, csak minden másodikat. Viszont ez azonnal semmissé vált, mikor a pisztoly dörrenését hallottam a távolban. Nem tudhattam, hogy én ki leszek-e végezve. Sorban durrant a fegyver és cserélődött a tár. A sor végén lévő emberek már teljesen pánikba estek, sírtak és őrjöngtek, szidtak mindenkit és könyörögtek az életükért. Én nem szóltam, tudtam, hogy nem lágyul meg a kivégzők szíve, mindegy mit teszek, de féltem. Teljesen pánikba estem, mikor már a fejem mellett durrant a pisztoly. A szívem, majd kiugrott a helyéről, de nem tudtam ott örülni, hogy életben maradtam, mert altatót adtak be azonnal. Csak ébredés után fogtam fel, hogy túléltem, de nem fogadott valami jó hír. Tomi levele most elég rossz dolgokat írt.
"A támogatónk meghalt. Mihez kezdjünk Chol?"
Ez az a mondat, amit a legkevésbé szerettem volna hallani...