Ez a hely tele van régi vonatokkal és a semmibe vezető sínekkel, de ez az otthonom. A nyomornegyed, ami összesen talán az állomásomból áll, nagy hírt szerzett magának városszerte és lassan minden utcagyerek itt szeretett volna lakni. Persze, amint meglátnak, azonnal meginog a bátorságuk. Azt mondják félelmetesen nézek ki, a műlábam és az arcom miatt. Igazuk lehet, hiszen a mindennapos hát és lábfájás miatt nem mosolygok sokat. Az itt élők viszont tudják, hogy nem harapok, de persze csak, ha viselkednek. Annak, aki itt akar maradni fizetnie kell vagy dolgoznia nálam. Ugyan az állomáson már vonat nem közlekedik, legfeljebb ha toljuk, de munka van, takarítani vagy bevásárolni mindig kell. Emiatt sokukat ismerem személyesen is. Például Tomit, aki reménytelenül szerelmes Izabellába, Eji, neki csak fél karja van, ő szokott a főzésben segíteni, a szökött úri kölyök Eler Trewikshon, Keni, vele mindig baj van, ő a leglustább, Raven1 Tomival versenyez Izabella szívéért, Raven2 és Raven3, akik a legbolondabb tagjai a csapatnak, bármikor mosolyt csalnak az ember arcára, vagy Emili a legújabb jövevény, még csak három éves. Természetesen a gyerekek mellett felnőttek is vannak itt, akik a külvilágban dolgoznak, nagyrészt az ő munkájuknak köszönhetően tudom fenntartani az állomást ebben az állapotban, nélkülük talán még a vonatokban lakók sem lehetnének itt. Ennek ellenére is csak az épület egyik felében vannak rendes ablakok és fűtés. Szegények vagyunk, de még mindig jobb, mint a szabadban éjszakázni, mert sokaknak annyira nincs semmije, hogy ruhát is itt kaptak. A legnagyobb szerencsénk talán a ritkán felbukkanó támogatónk. Ő az, akit még sosem láttam. Mindig egy futár jön levéllel és elég sok pénzzel. A levélben megírja nekem, hogy elégedett-e a teljesítményemmel, amit a szegények "rehabilitáció"-jával kapcsolatban teszek és mindig kér valamit. Legutóbb például a tőle jött levél miatt fogadtuk be Izabellát. Különös, hogy tudta hol van a kislány, talán ott lakik a közelben, mondjuk az még nem válasz arra, hogy honnét tudja a kislány nevét. Igazából mindegy is, én nem kérdezek, ő nem válaszol. Elég ha a pénzt küldi, cserébe egy-egy szívesség nem nagy dolog. Én is ezt várnám, ha a helyében lennék, de sok kérdést vet fel ennek ellenére is. Miért támogat, minek kér mindig szívességeket és persze Izabellát honnét ismeri? Viszont nem kérdezem meg és nem is nyomozom ki az okokat, amíg a pénz érkezik én nem reklamálok. Az itt élők sokszor kérdezik, hogy honnét van pénzem fenntartani az állomást, de nem mondom meg sosem, hogy támogatónk van. A magyarázat az, hogy én is dolgozom, persze ennyi pénzt nehezen szednék össze, de elmegyek minden reggel. Úgy teszek, mint aki tényleg dolgozik, de nem munkába indulok reggelente, hanem a várost járom és a pletykákat hallgatom. A piacon rengeteg dolgot lehet megtudni a Xerxsesben uralkodó állapotokról, mint például azt is, hogy a Schoo Birodalomban már egészen a Húven hegyig betörtek. A xerxsesi Birodalom másik két tagja egyre nagyobb területeket csatol el északtól és hasonló hírek. A katonaállam egyre fogy, reménykedem benne, hogy egyszer megszűnik és az avroniak is békében élhetnek.