Yuu Solk

Most, hogy megint fogalmam sincs, merre is lehetünk, főleg a menedékül szolgáló bázistól, egyszerűen félek, szinte már rettegek. Nem is akarok belegondolni, hogy itt bármikor megtámadhat egy olyan valami. Abban reménykedem, hogy a nap nem fog felkelni, mert úgy legalább nem látnám, mit is okoztam. Hova fajult el az én kis kalandom... Pedig csak nem akartam unatkozni, bár visszamehetnék abba az időbe. Biztosan megállítanám magam. Miért nem hallgattam Viktóriára. Ez jár annak, aki hibázik, jó lenne egy második esély az élettől, mert benne már nem hiszek, már nem tudok hinni. Ha van hatalma, miért nem használja? Vagy ennyire kényelmes, csak nézni? Nem tudom, de kezdek olyanná válni, mint az emberek.
- Emil, jó reggelt!
Emma? Megint elgondolkoztam, úgy látszik nem veszem észre a világot ilyenkor, de bár ne kellene látnom ezt.
- Gyere már, nem érünk rá!
Elindultam velük, de csak arra tudtam koncentrálni, amit a felkelő nap fényében megláttam. A föld fekete, de ahol nem is az ott a szürke hamut hordja a szél. A tájon nem látni zöldet, fű, fa, már nincs, csak egy-két fehérre égett szál és szinte teljesen elégett fatörzs. Halálra égett és taposott tetemek rohadoztak mindenfelé a csontkupacok mellett. Még férgeket se nagyon látni semerre.
- Figyelj már!
- Mit kérdeztél?
- Csak azt, hogy neked is jó ez?
- Persze.
Egy nagyon is mély sziklabarlangra mutatott, ahol meghúzatjuk magunkat. Jaj, ne, ne most? Megint kezdem érezni... Óriási zaj és mindenki csak áll, az idő nem mozog, de az öltönyös itt van. Nem értem mit akar, miért jelenik meg, de ismét nem emlékszem semmire, de amíg ezen gondolkodom Viki egyre közelebb és közelebb hajol hozzám. Nedves ajkait csókhoz formázva, már csukva a szeme. Érzem, a testem vágyik rá. Nem mondhatok ellent. Az arcomat lágyan végig simította kezével és ajkai az enyémre tapadtak. Forró csókjánál nem éreztem még jobbat, ez most Lizát is felül múlja. És ezt jól jelzi a lábam köze is, ahogy az egymáshoz simuló testünk növésnek indította. Magamhoz húztam, mire ő az ajkamba harapott, erősen, vadul és könyörtelenül, szinte már letépte. Éreztem, ahogy a vérem lefolyik az arcomon, de nem érdekelt, ahhoz túlságosan is élveztem. Gyorsan megszabadítottam ruháitól és a sajátjaimat is letéptem. A vágytól tűzben égő testek végre egymáshoz értek. Erre újabb fájdalmat érzek, ezúttal hátul. A körmeit mélyen a bőrömbe mélyesztette és lehúzta. Már nem simogattuk egymást, ahhoz túl nagy és vad volt bennünk a vágy. Egy erős döféssel a lába közé hatoltam cserébe pedig ő életem legélvezetesebb éjszakáját nyújtotta nekem...