A világ istenei angyalokat küldtek a bukottak földjére, hogy szüntelen bűnbánás, vért és verítéket csaljanak ki azok egyszerű lelkükből. A háborúk korszakát ezért a felemelkedés váltotta fel, mikor meghallották az égiek szavát, mi felsőbbrendűen utasította őket önkéntes nyomorba. Így rovarrá váltak teremtőik szemében, mik életük határán táncolnak jóindulatot remélve, mit az angyalok véleménye határoz meg. Ezen esemény döntötte romba a technológikus emberi civilizációt és térítette józanságra, ismét a vallás útjára.
-          Ezek a középkori gondolatok megőrjítenek.
-          Talán tehetsz ellene valamit?
-          Lázadás.
-          Ha meg akarsz halni… Majd a pokolban végzed ilyen gondolatokkal.
-          Kétezer-háromszázkettő van, nem gondolod, hogy vissza kellene vennünk az irányítást?
-          Mégis mi felett? Bolond vagy?
-          Régen a magunk urai voltunk.
-          Hazugság.
-          Az angyalok hazudnak. Nem léteznek az istenek.
-          Ezért még pokolra jutsz. Úgy hallottam nemsokára lejön közénk egy.
-          Legfeljebb egy álcázott angyal. Egy ilyen rühes szobor, mint a többi.
-          Te biztosan pokolra kerülsz…
Kizárólagos felsőbbrendűséget képviselő, fájdalmas jelenlét szállt alá a tetvek bolygójára, mik hitetlenségükkel kivívták egyik uruk haragját. Emberi fogalomként létrejött „Mikro Plazmavillanás” kíséretében isteni fény érkezett a hitetlen háta mögé, pont olyan távra, melytől nem hamvad el azonnal kárhozott tudata. Eme hatalmasság megérkezte elbillentette a földi egyensúlyt az angyalok javára, miket többé nem érinthetett emberi kéz. Mint bogarak úgy a halandók sem érthetik a természet felsőbbrendű fajait. Hitetlenségük pedig gyarló mivoltukkal egyezően megtorlást kíván, elemésztést, megsemmisítést, hogy eme eszmék ne lephessék be ismételten a szentek által teremtett helyet.
-          Megmondtam, itt is van egyik urunk.
Hitetlen egyetlen lélegzete sem érhet fel még ura létezésének fontosságával sem, hiába született saját faja ostoba zseniének.
-          Ostoba egy faj teremtődött húsom és vérem által, gondoktól nem kímélt pihenésem alatt, hisz már alkotásokkor is hibásak voltatok. Gyarló hitetlen, térdelj, míg térdeid léteznek és fogadd magadba haragom, vagy pusztulj el igám alatt, ahogy azt mindig is kívánta görcs fajtád. Értéktelenséged határtalan, ha nem hajtasz tudásszomjad kielégíthetetlenségének elfojtása felé.
Azzal fojtogató elektromosság hagyta el a szent testet és hatolt hitetlen apró, jelentéktelen fejébe, kimosva azt, minden szentségtelen gond terhétől megszabadítva és feloldozva bűne alól. Ekkor hajtott gyökeret az üres test és hozta létre az új fajt, mely kételyek nélkül szomjazza a tudást, mindennél jobban, hogy a megismerés határtalan gépezetévé fejlődjön a mechanikus világ javára.
A felemelkedést majd alászállást követő idők hozták meg a felsőbb szentek eljövetelének korszakát, melyben a csótány lények gépi létformává alakulva szárnyalták túl biológiai atyjaikat, azok tökéletlenségét, érzelmeit és isteni tudatát hátrahagyva. A termék túlszárnyalta az alkotót…