Yuu Solk

Kicsit unom már ezt a folytonos menekülést, jó lenne letelepedni egy viszonylag biztonságos helyre, ahol békében lehetünk legalább egy hétig, vagy tovább. Nem akarok már többet menekülni, de a harchoz nem értek, én nem kaptam kiképzést így marad a folytonos futás a baj elől, sajnos.
- Nagyon fáj.
- Tudom, de menjünk, nem maradhatunk egy helyben.
A földön ült, összekuporodva és meg se mozdult, mikor a keze után nyúltam, hogy felhúzzam, eltaszította.
- Hagyjál!
- Gyere!
- Nem, hagyjál! Nem érted, hogy fáj? Ez a te hibád, ha aznap nem vonszolsz a lakásodra most nem kéne itt szenvednem, te ...
- Ha nem viszlek el, talán már rég halott lennél, vagy ők kínoznának.
- Egyáltalán ki azok az ők? Mi a fenék ezek? Mi közük van az erdő emberéhez? Mi van itt? Nem értem! Miért nem hagytál meghalni? Még az is jobb lett volna.
Le kellene kevernem neki egy pofont, de nem teszem, mert nem vagyok olyan. Még, hogy hagytam volna ott, mi a fene baja van? Már biztos, hogy nem normális. Bosszúból pedig, most én sem fogok válaszolni a kérdéseire, had egye a kíváncsiság. Legalább is addig biztosan nem kap majd válaszokat, amíg el nem mondja azt, ami engem érdekel. 
- Helló!
Hű, de megijedtem. Hirtelen a hátam mögött termett egy angyal. Ő meg hogy kerülhetett ide? Ja... Tényleg, nem csoda, hogy itt van a történtek után, hiszen elindult a jó és rossz közti csata, vagy valami ehhez hasonló.
- De megijesztettél.
- Bocsánat! Jöjjetek velem, tudok egy biztonságos helyet.
Először hellót köszön, most meg ez a "jöjjetek" a kettő kicsit üti egymást, de legalább segít. Ölbe kaptam Vikit, nem mintha a karjaim nem lettek volna már elég fáradtak... Szerencsére nem is kellett sokat cipelnem, mert közel voltak. Egy Földbe ásott bunker, ami egyben katonai támaszpont, lakóépület és kórház.
- Mi a baja a lánynak?
- Fáj a mellkasa.
- H*lye.
Ezt most nem tudom, miért motyogta. Inkább pihennie kellene, nem engem szidnia, ha már cipelteti magát. 
- A kórterem erre van, gyere!
Mentem utána, hátha adnak valami fájdalom csillapítót Vikinek, aztán nem nyavajog majd tovább. Oh... De jó leülni a cipekedés után. A vizsgálóba már a saját lábain ment, szerencsére.