Yuu Solk

Mind a hárman izgatottak voltunk és féltünk is egyben és miután mi ketten Emmával elfoglaltuk az őrhelyünket megvártuk, hogy mindenki elvonuljon aludni. Aztán elindultunk. A látvány nem az volt, amire számítottam, sokkal rosszabb a valóság, mint a képzeletemben megszületett kép róla. Korom sötét volt, sehol egy csillag, még a hold se világított, csak az a kevés fény volt, ami a távoli erdőtűzből származott. A talaj fekete, növények sehol, mi történt itt? Az erdő teljesen eltűnt. Ezt mind én okoztam? Ölni! Nem! Miért? Nem értem. Ölni! Nem, másra kell gondolnom. Mi ez? Emma sikít, ne, már megint egy ilyen, pedig alig léptünk ki az ajtón. Az erdő emberénél megjelent egykezű katona támadt rá. Eltört a kaszája! Én is elővettem és levágtam a fejét, undorító, ragadós, nyúlós zöld nyálka a vére. Teljesen összekent vele mindenkit.
- Mondtam, hogy megvédjük egymást.
Persze, mintha nem egy hajszálon múlt volna az élete, de én miért vagyok ennyire nyugodt? Ők teljesen halálra vannak rémülve, Emma fel sem tud kelni, annyira remeg. Ez mi? Mitől van hirtelen ilyen erős fény? Mi a...? Hol vagyunk? Vikit hallom.
- Ne, ne, ne, nem történhet, nem, nem, az nem lehet.
- Viki, mi van?
- Nem, nem, nem, nem lehet.
- Viki mi a baj?
Látom már Emma magához tért, legalább is kérdezni már tud.
- Ne, ne, miért?
Mi van már? Mi bajod van? Ne most sokkolj be!
- Viki! Mi baj van?
- A, a, azt hiszem teleportáltunk.
- Mit csináltunk?
Egyszerre, ez elég hihetetlen és meglepő volt mindkettőnknek.
- Teleportáltunk? Az meg mi?
- Úgy vátoztattunk helyet, hogy nem telt el közben idő.
- Ezt te csináltad?
Nem válaszol, csak ide oda mozog idegesen.
- Viki!
- Azt hiszem én voltam.
- Csak azt hiszed?
- Hagyd már!
Na, Emma már tényleg magához tért, de azért nem kellett volna ordítania.
- Hova hoztál minket, Viki?
- Nem tudom.
Csodás, megint a nagy ismeretlenben vagyunk, lassan kezdek én is félni. Kinn a semmi közepén teljes sötétségben és még csak azt se tudjuk, hogy van-e itt ellenség. Az is lehet, hogy körülvesznek minket csak nem látjuk, ráadásul Emmának nem sok hasznát vesszük törött fegyverrel. Ha most támad ránk valami akkor még megvédeni se tudjuk magunkat, mert egyedül én tudok harcolni és ez nem elég hármunknak. Baj van. Nagyon nagy baj...