Yuu Solk

Nem tudtam most mihez is kezdjek. El tudtunk menekülni a nyilvánosság elől, de gondolom azt sikerült felvenniük, ahogy Viktória felkap és elrepül velem. A másik bajom pedig az, hogy oké, repülünk, de hogyan tovább? Nem mehetünk olyan terület fölé, ahol túl sokan laknak, mert meglátnak. A szárnyak is eléggé feltűnővé tettek minket. Az egyetlen kiútnak a visszamenés mellett az erdőben éjszakázás tűnt. Mondtam is neki, de szerintem nem hallotta, meg, csak a végét, mert azzal volt elfoglalva, hogy nehéz vagyok. Választhattam volna valaki okosabbat is, de nem tehettem mást, meg már hiába gondolkozom ezen, nem fog változni. Egyre lejjebb szállt az erdő irányába, ezek szerint ma ott alszunk. Még szerencse, hogy nyár van, talán nem lesz olyan hideg este, hogy megfagyunk.
- Annyira ne szállj messze! Holnap besétálunk a városba.
- Oké.
Még az a jó, hogy hallgat rám, el se tudom képzelni, mi lett volna ha helyette Mimit rántom le magammal. Ö aztán megkeserítette volna az életem. Na mindegy. Leérkeztünk végre, de a mellkasomon még mindig éreztem ölelő karjait. Furcsa érzés. Egy kis bolyongás után megtaláltam az alvóhelyünket. Ez egy sziklásabb erdő, így nem furcsa, hogy pont egy szikla alatt volt, vagy hívhatjuk akár barlangnak. Letelepedtünk alá és vártuk az estét. Közben néha beszélgettünk, néha meg csak néztünk ki a fejünkből. Viktóriának mondjuk ez nem volt annyira unalmas, mint odafenn, de nekem szörnyen lassan teltek az órák. Végre kezdett beesteledni. Végre vége ennek a napnak, nem hittem, hogy ezt mondom majd idelent. Néztük csendben, ahogy a nap utolsó sugarai eltűnnek a fák közt.
- Emil, fázom.
Féltem, hogy ezt mondja majd. Nem akartam rossz élményeket, hogy minél később kelljen majd visszamennünk, de ha fázik eszébe fog jutni. Ennek ellenére nem tettem semmit. Már összekuporodott és vacogott, én is fáztam egy kicsit. Felálltam és leültem mögé, a lábaim közé került, a karjaimmal pedig átöleltem és próbáltam megmelengetni kicsit. Valamennyire sikerült is, de már egyáltalán nem sütött a nap, nem gondoltam volna, hogy ennyire hideg lehet az erdőben. Már a szárnyaival is takarta magát, annyira fázott. Megcsókoltam a csupasz nyakát, teljesen beleborzongott. Aztán megint, láttam, ez tetszik neki, széles vigyor lett az arcán és a fejét is eldöntötte, ráhajtotta az enyémre. A hüvelykujjammal simogatni kezdtem a combját. Megfogta a kezem és ő is simogatni kezdett az ujjával. Egyre jobban kezdtem beindulni. Lassan de biztosan szökött a vér a lábaim között elhelyezkedő szervbe. Ő is érezte, egyre jobban simogatott. A másik kezével elkezdte a lábamat simogatni. Végighaladt a lábszáramon lassan felfelé tolva a nadrágom szárát. Kimászott alóla és folytatta egyre feljebb. Mire megfordult már a combom belső oldalán volt a tenyere. Egy pillanatra megfogta, majd ment még feljebb, egyenesen a pólóm alá. Már én is bekúsztam a ruhája alá és megfogtam a tenyérnyi mellét. A libabőrös mell egészen egzotikus élmény. Közelebb hajolt én pedig nem tudtam már egy kézzel megtartani kettőnket. Hátradőltem szép lassan, ő pedig még közelebb került. Csókolgatni kezdte a nyakam, aztán beleharapott. A hájdalom kellemes volt, csak még jobban feltüzelt. Ekkor már nem fázott egyikünk sem. A kemény mellbimbó is puhábbá vált. Feltoltam a szoknyáját és elkezdtem az ujjaimmal simogatni a combját. A heves csókkal jelezte, hogy ne húzzam az idegeit. Rám nehézkedve a nadrágomat ismét szinte lerántotta rólam. A félig lehúzott ruhadarab kicsit akadályozott. Nemsokkal később már az alsógatyám sem volt ott. Rajta még volt bugyi így még jobban felizgattam, odanyomtam a keményen álló nemiszervem az övéhez és lassan húzogattam rajta. Viktória egyre jobban bevadult. Nem bírta tovább és félre húzta a ruhadarabot. Az este egy nagyon heves és kellemes élménnyel zárult. Többórányi szeretkezést követően mindkettőnk teste szinte izzott. Így összebújva már nem fáztunk és végigaludtuk az éjszakát.