Yuu Solk

Ezt a hangos sírás annyira nem tetszett azoknak, akik éppen el tudtak aludni, de kénytelenek voltak elviselni. Bár elég sok ember üvöltözött vörös fejjel, hogy hagyja már abba, ez nem segített a csend elérésében. Mondjuk nem is értem, hogy ez miért nem jut el az agyukig... Attól nem lesz csend, hogy kiabálnak a zajongóval. Egyszerűen csak meg kellene várni, hogy abba hagyja, mert ez nem olyan, mintha egy gyerek direkt bosszantaná őket. Inkább nem akarom megérteni ezeket az embereket, túl egyszerűek... Remélem nem voltam ilyen életemben, talán jobb is, hogy mindent kitöröltek. Ezt a sok nyomorúságot elnézve a szemükben, ahogy hiábavaló harcot folytatnak a semmivel... Mindegy én már nem leszek ember. Vikinek muszáj volt emiatt magába folytani a sírást, sajnálom is szegény lányt. Mindegy inkább megyek kiszellőztetem a fejem egy kicsit.
- Inkább próbálj aludni! Én meg addig megnézem, hogy mi van odakint.
- Jó.
Ott is hagytam, még addig leselkedtem utána, amíg betakarózik és elfordul aztán kimentem. hogy járkáltam, rá kellett jönnöm, hogy ez a hely óriási, nem csak az a terület, ahol el lettünk szállásolva. Tele mindenféle folyosóval és külön termekkel. Találkoztam néhány egészen szép, bár kissé szűkös szobával is, amik üresen álltak. Nem értettem, hogy miért, ha lenne bőven olyan, akit oda lehet költöztetni. Végül odatévedtem az edzőteremhez, vagyis inkább arra a helyhez, ahol a fiatal angyalokat kiképzik. Hallottam a fiatalok suttogását a hátam mögött. "Látod, ő a bukott". Látom ez a név már rám ragadt, de nem izgat, mert igazuk van. Viszont lassan nekem is el kellene kezdenem edzeni, mert küzdeni akarok, ah már én okoztam a veszélyt. Leülök és nézem őket egyenlőre.
A vége az lett, hogy ott aludtam el a bejáratnál, ahogy néztem az edző fiatalokat.
- Hé, jól vagy?
Pedig úgy aludtam volna még...
- Persze, csak aludtam.
Most látom... Ez Zoli. Angyal lett belőle.
- Kelj fel, mert még valaki hasra esik benned.
- Ő, jó.
- Egyébként Zoltán vagyok, de nyugodtan hívhatsz Zolinak. Te vagy az, akit mindenki csak bukottnak hív, igaz?
- Igaz.
Egy kicsit fáj ez a becenév, hiába is jogos.
- Egyébként hogy hívnak?
- Emil vagyok.
- Örülök, hogy találkoztunk. Szeretnél beállni? Vagy csak néznél minket?
- Be akarok állni majd, nem tudom lehet-e.
- Miért ne lehetne?
- Áruló vagyok. Szerinted miért hívnak bukottnak?
- Nem baj az, engem nem zavar, egyébként is minden segítség elkél ezek ellen. Elintézem, hogy beállhass.
- Azt megköszönném, De most megyek vissza, mert már várnak.
- Jó, szia.
Nem köszöntem, csak távoztam némán. Megrázó látvány, mint, ha egy szellemmel találkozna az ember. Így aztán még inkább bűnhődök majd. Pont itt kell lennem, ahol az általam megölt ember is szolgál. Tudom, hogy ezt direkt csináltad, öreg. Ez már csak akkor lenne jobb, ha Viktória is itt lenne valahol. Kezdelek megutálni, lassan tényleg bukottá válok miattad, Isten!