Én, Wulvyend Ejkelén Sze,l Renáta (Vulvojhend Ejkelén Szeunol Renáta) vagyok, Lánen négyszázharminchatodik uralkodója. Nagyon fiatalon, húsz évesen kerültem a trónra, mikor apám elhunyt mindössze százharmincegy évesen és itt hagyta a trónt. Én a huszonhatodik gyereke vagyok, ezért sosem gondoltam volna, hogy egyszer nekem kell erősnek és talpraesettnek lennem. A huszonöt idősebb testvérem közül huszonkettőt meggyilkoltak három pedig lemondott a trónról, de még két szegény húgomat is temethettük abban az évben. A szinte természetes mészárlás a királyi családnak már nem okozott meglepetést, többek között engem is felkészítettek erre. A dolgok folytak a maguk véres tempójában, mert mindig van egy trónbitorló, aki most apám testvére volt, valamelyik. Nem tudom, hogy öccse vagy bátyja és azt sem hányadik volt a sorban, de egy biztos, én lettem volna a következő áldozat.
Kétezer-kétszázban bevezettek egy törvényt, miszerint a király/királynő intézménye kizárólag akkor maradhat fenn, ah uralkodásuk és mások élete felett való döntésük joga ellenében saját életüket ajánlják fel családjuk többi tagjának. Vagyis nem számít bűnnek a királyi családon belüli gyilkosság, még akkor sem, ha felbérelt emberek teszik azt, de kizárólag emberek. Nem kell felelniük bűneikért soha, csak, ha kitagadják őket, de előbb szoktak elhullani. 
Ha jól emlékszem Wulvyend Ejkelén Sze,l Kévit Volt a merénylő, az enyém is. Ez egy viharos nap történt, mikor már mindenkit elborított a gyász és én következtem. Trónra lépésem előtt Kévit egy fegyverrel jött be a szobámba. A hangpuska egy szörnyű találmány, a fegyvereink legörögebbike, de legrosszabbja is egyben, mert erős zajt ad ki magából. Ez a borzalom képes tönkretenni az ember fülét, hallással és egyensúlyérzékkel együtt, de hallucinációt is okoz. Persze rajta volt némító, hogy ne kerüljön a fegyvere hatása alá, de engem elég rendesen elkapott vele. A vérző fülem és használhatatlan lábaim mellett még egy furcsa vízió miatt mindent nagyon sötétnek láttam, egyetlen szerencsém volt, a kés. Nemsokkal azelőtt vittem be magammal, hogy egy kis krimiben eljátszhassam a gyilkost, de erre élőben került sor. Kévit, túl közel jött hozzám, mikor már elbizakodottá vált testvéreim leölésétől és attól a ténytől, hogy gyenge nő vagyok, ez okozta a végzetét. A hologrammokon már számtalanszor begyakorolt mozdulatsorral véletlenül ledöftem.