Egyre másra jönnek a furcsa dolgok, Eji aki nem is úgy emlékszik a dolgokra mint mondják, meg most ez a fura érzés, Bánat hihetetlen meséjével. Hiába mágikus a világunk, azért csodák itt sincsenek. Mégis mire lenne jó, egy folyamatos illúziót fenntartani? Iskayen szerintem akkor is isten, de nem tudom már kinek higgyek. Minden esetre, most nem fogok semmit reagálni, hagyom, hogy Bánat tanítson, végül is, ő szinte akkora hatalom birtokosa, mint amit a Húven hegyi bölcsről mondanak. Talán nem is kell majd elmennem a hegyig, hogy elérjem a célom.
- Raven! Hé, Raven! Ne menj olyan mélyre egyből!
Mélyre? miről beszél?
- Jó. Mit kell most csinálnom?
- Érzed az esőt? Érzed, ahogy éget?
- Az esőt, igen, de nem éget.
Kisebb megnyugvást láttam az arcán, amit nem tudtam mire vélni, de nem szóltam, ki tudja, mikor akar majd itt hagyni.
- Zárj ki mindent a fejedben, ne hallj, ne szagolj, ne érezz semmit, és majd megjelennek, az eredeti érzéseid. Egy percre mindent felejts el, ami ide köt téged, a hangomra se figyelj, utána találkozunk.
- Rendben.
Valamit mondott Eji is, de már nem értettem, csak a gondolataimra koncentráltam, hogy minden más eltűnjön körülöttem, és akkor éreztem, fájnak a szemeim, égnek, a bőrömet ellepte az eső, és a levegő sem olyan friss, mint a barlangban. Mást éreztem a kezemmel, sőt, mintha az oldalamon feküdnék, nagyon furcsa érzés. Megtapogattam a kötést, de az nem volt ott, mindkét szememmel együtt eltűnt. Ezzel a fájdalom még erősebb lett, kedvem lett volna sírni, de nem volt mivel.
A vállamat megérintő Bánatra lettem figyelmes, felébredtem abból a rémálomból.
- Mi a fene volt ez?
- A valóság.
Éreztem a mosolyt az arcára telepedni, gondolom örülhetett a sikernek.
- Mit nevetsz, ez nem valóság, mint egy rémálom.
- Ez csak a kezdet. Elhiheted, hogy tényleg nincsenek szemeid, nem álmodtad.
Ha nem is álom volt, akkor is, ez nem lehet a valóság, biztos ő vetítette elém. Vagy... nem értem már. Kinek higgyek? Magamnak vagy nekik?
- Figyelj már!
Megint sikerült elgondolkodnom.
- Mi a következő?
- Most egyre többet leszel ott, és megpróbálsz mozogni, mondjuk felállni. Én is ott leszek és segítek.
- Mi lesz Erikkel?
- Nem kell aggódnod, mindkét helyen ébren leszek, látni fogom.
Ez megnyugtató... talán. Nem érzem azt hogy biztonságban lennék, ha igaz, amit mondanak akkor Iskayennek kellek valamiért, és Eriket bármikor ránk küldheti.
A következő napokban szinte minden órát a másik világban töltöttem és valami nagyon furcsát tapasztaltam. Eji ugyanúgy állt mindkét helyen, akárhányszor átmentem és visszajöttem. Sötétség egy elég ismeretlen szóval illette. Azt mondta rá, program. Nem értettem, sose hallottam ezelőtt ezt a szót, pedig a mágikus könyvek olvasásával elég jó szókincsre tettem szert. Aztán az is feltűnt, hogy már anyanyelvi szinten tudok Íninül, pedig a világ legnehezebb nyelve, eddig csak nyökögni tudtam, most meg... A másik világ pedig elég más. Az ég teljesen tiszta, de nagyon meleg van, az esőnek furcsa a szaga, de bárcsak láthatnám is. Még nem tudok ott mágiát használni, csak egy keveset.
- Gyere, mutatok valamit.
- Mit?
- Megmutatom neked, hogy is néz ki az istened.
Szóval Iskayenhez megyünk. Kíváncsi vagyok itt hogyan néz ki.
Nem volt túl hosszú gyaloglás, mire odaértünk... A nedvességet ismét éreztem, esett, de nem úgy mint eddig. Ez a eső más, nehéz, olyan, mintha egy vízesés alatt állnék, és nem égetett úgy, mint a kinti. Az ajtón belépve még mindig ezt éreztem, de már nem esett rám semmi, csak az érzés maradt.
- Itt mindig ilyen, legjobb ha nem törődsz az érzéssel. Iskayen gondoskodott róla, hogy még így se lehessen könnyen megközelíteni.
- Ha nem tudnám hova megyünk biztos visszafordulnék.
Egészen kellemetlen volt, folyamatosan azt az illúziót keltette, mintha valaki lágyan ütlegelne. A fejem is belefájdult már.
- Lesz még jobb is.
Már várom... Gondolom még több kellemetlen érzés.
Beljebb érve elfogott a szomjúság érzete és minél többet mentünk annál rosszabb lett, lassan már bármit megittam volna.
- Tudom, hogy kellemetlen, de ki kell bírnod, nem ihatsz.
Az utunkat mindenfelé csontvázak és csontok díszítették. Tele azoknak a maradványaival, akik nem tudtak uralkodni magukon. A bűz is egészen áthatóvá fajult. Mindenfelé folyadékok sorakoztak, valószínűleg mérgek. Bárcsak a végén lennénk már... Nehéz bírni a szomjúságot. A szám kiszáradt a torkom szinte porzik és rettenetesen fáj, ahogy a fejem is, de még ez a nyomás is rásegít amit a képzelt vízcseppek vernek rám. A rothadó hullák szagától mindent kihánytam, ami bennem volt, ettől pedig még jobban kiszáradtam. A bűz égette az orrom és a torkom. Minden levegő vétel fájdalmas volt, mintha az embernek kitépnék a tüdejét újra és újra. Ha lenne szemem ebben a világban az biztosan szárazzá könnyezne. Az ájulás kezdett környékezni ezektől. Rosszul voltam.
- Raven, meg vagy még?
Tompán hallottam a hangját.
- Álljunk meg.
- De nem csinálsz semmit, lélegzel és nem iszol, megértetted?
- Persze.
Komoly kihívás volt, már azon gondolkodtam megéri-e találkozni vele, lassan az élettől is elment a kedvem. Egyre jobban hiszek Bánat meséjében, ha odajutunk, talán még komolyan elbizonytalanít. Találkoznom kell vele, látnom kell, mármint tapintanom, hallanom és szagolnom, mert nincsenek szemeim. A világ most fekete...
Egy órát vagy még többet ülhettünk ott, miközben egymástól kérdezgettük él-e még, aztán hozzászoktam kicsit és megint elindultunk.
- Messze van még?
- Csak pár méter és a szoba ajtaja.
Reméltem is, hogy ezt hallom, mert most a zaj kezdett erősödni, amitől már szédültem is, a falat kellett fognom menet közben, hogy ne essek el minden lépésnél, de az is tele volt valami ragadós trutymóval. A kellemetlen dolgok még tovább nehezítették a dolgot. A padló is televolt valami csúszós dologgal.
- Meg vagy még?
- Persze, csak elestem.
Ekkor éreztem, hogy kis lábak kezdnek mászni rajtam. Bogarak. Gondolom legyek, pókok és a többi, ami a tetemekre jön ide. Aztán éles csikorgó hang törte meg az egyhangú zajt és kinyílt az ajtó és ott volt. Nem tudom leírni hogyan, de éreztem.
Szomorú démonok kerülgetik a vakot,
talán így talán úgy indul el útján.
A bölcs következő részében: Eji
Az illúzió mellett más is lenne?
