Yuu Solk

Ha alaposan megnézi az ember, Lient mindig mosolyogni látja, mikor valami szadista dologra készül éppen. A múltban nagyon híres volt a botrányos kísérletei miatt, de mára már csak egy veszélyes jelenségnek könyveli el mindenki. Az érdeklődését felkeltő dolgok, élőlények általában darabokban végzik néha halottan, de legtöbb esetben az alanyok még jó hosszú ideig életben maradnak a beavatkozásai után. Lien egy szörnyeteg, aki kedvét leli a testrészek eltávolításában, de nem úgy, mint Kaár. Az ő módszere sokkal inkább egy sebészére hasonlít, szépen szakszerűen veszi el a dolgokat, ellentétben a bennem élővel, aki csak leköpi savval és örömködik az áldozatok sikolyában. Lien egy igazi őrült tudós, mivel sosem érzéstelenít annyira, hogy ne érezzen az áldozat, és minden alkalommal kikérdezni a végtagjai eltávolítása közben a páciensét az érzéseiről. Míg a szerencsétlen könyörög vagy szitkozódik, addig ő szépen, nyugodtan leírja a tapasztalatait egy füzetbe és folytatja tovább a beavatkozást. Rengeteg "testetlen lélek"-nek nevezett borzalmat hagy maga után, akiket teljesen megfosztott a karjaitól, altestétől, érzékszerveitől. Általában a bőr lenyúzása után kizárólag a beszédhez és halláshoz szükséges dolgokat hagyja meg, de egyeseknél még azokat is letakarítja, így teljesen tehetetlenné változtatva az alanyt. 
Nem tudom mi a terve velünk, de abban biztos vagyok, hogy jobb lesz ha eltűnünk, minél hamarabb, miközben egyikünknek sem szabad megszólalnia. Kizárólag fejben kommunikálhatunk, ha túl akarjuk élni, de ez nehéz lesz...
A belül elterülő kis sivataghoz hasonlító területen mind a négyen összegyűlhettünk, de persze csak hármuknak volt megjeleníthető teste, én inkább istenhez hasonlóan egy hangként voltam csak jelen köztük.
* Engedjetek ki! Lerúgom a fejét és elmenekülhetünk!
* Tudom, hogy ez nem fog tetszeni nektek, de szerintem jó így, végre nem vagyunk egyedül.
* Ha felhúztam volna a pajzsomat, ez sosem történik meg, megint miattam kerültünk bajba. Úgy utálom magam!
* Csönd legyen! Megint csak feldühítetek.
Ez a tipikus beszélgetés, vagy inkább egymás mellett elbeszélés zajlott le állandóan. Ibo a magánya csillapítása miatt itt maradt volna, Éne magát hibáztatta, Kaár pedig csak meg akarta gyilkolni Lient. Valamiért úgy éreztem, hogy kezdenek egyre inkább leépülni és egyáltalán nem gondolkodnak tisztán, ezt főleg Énén vettem észre, bár meg is tudom érteni, engem is nagyon csábít, hogy a dühömnek engedjek.