Yuu Solk

Tizenkétezer-háromszázegy második-február huszonkettő csütörtök Oomea tenger az Mlw-102-n. A legénységemmel épp a szokásos utunkat tesszük meg Lil felé, igazából nem tudtam, hogy mit is írjak, mert nem túl esemény gazdag az életem, mindig csak a hajózás. Most sem tudom, miről beszélhetnék igazán, lehet, hogy ki is törlöm ezt a pár sort... Vagy mégis tudom. Beszélek, jobban mondva írok egy kicsit magamról, igaz ez nem lesz nagyon hosszú, de legalább nem kell kitörölnöm az eddigieket, de ezt miért is írtam le? Na mindegy... A történetem ott kezdődik, hogy megszülettem, természetesen Karenban a házunkban. Anyám nem dolgozott sose, most se, mindig is apám tartotta el, aki Szin-műves. Kicsit ragadt rám ebből a foglalkozásból is, de nem fogott meg, mindig is kalandra vágytam. Persze, mikor tíz évesen bejelentettem, hogy hajózni fogok, apám nem nagyon reagált rá, anyám pedig csak ellenezte. Ennek ellenére is elmentem, nem szólhat bele az életembe örökké, legalább is gondoltam akkoriban. Az első utamon csak arról beszélt, hogy ezt ő mennyire nem helyesli és mennyire aggódik. Persze ezt a félcsipekkel és nanitokkal ellátott agy tette lehetővé mindkettőnknek. Minden újszülöttet meglátogat egy hivatalból kirendelt rájnek és elviszi, visszatérte után az újszülöttben nanitok milliói vannak már. Nem is tudom, hogy miért, de így nem kell olyan helyekre járnunk, mit a huszonegyedik század elején. Ha jól emlékszem ezeket kórháznak és iskolának hívták. Visszatérve hozzám. Nem voltam túl mintagyerek de ez jól van így. Akkoriban történt meg az azóta is egyetlen érdekes dolog meg velem, mert elhatároztam, hogy elmegyek az akadémiára. Ugyan a tudást készen kapjuk, de gondolkodni sem árt. Az akadémia akkoriban még itt volt az Mlw-102-n. Az akadémia fő célja az volt, hogy az embereket egy csoportba osszák be. A csoportok feladata volt a rend fenntartás, történelem rögzítés, technológia fejlesztés, kizárólag robotkutatás mentesen, és a bolygók újra kolonizálása. Meg persze a katonai dolgok, mint a hírszerzés, kémkedés, beépülés és harc. Egy kicsit mesélek akkor ezekről, hogy például miért nem szabad robotot fejleszteni. Nos ezt is csak a történelmünkből tudom, mai vagy igaz vagy nem, de azért leírom. még régen a huszonkettedik század eleje táján a robotokat addig fejlesztették, amíg már képesek voltam gondolkodni. Innét kezdve már sokkal rohamosabb tempóban fejlődtek, eleinte a kreativitás hiánya miatt nem voltak rá képesek. Elértek egy bizonyos fokú intelligenciát és ezért jogokat követeltek. Valamennyit kaptak is, de nem annyit, amennyit akartak, ezért fellázadtak. Az uralkodók csak akkor voltak hajlandóak emberi jogokat adni nekik, ha felül múlják Liza Swann-t. Ő egy üveggyermek, akinek a képessége a tudás. ember, de szerintem más sem képes felfogni, hogy az ő száz százalékig kihasznált agya mire gondolhat. Igazából ennek a nőnek köszönhető az emberiség szinte összes nagy újítása a kétezres évek óta. Az ő találmánya például a Swannium, ami azóta is a legjobb energia forrás, de neki köszönhető a hatékony terraformálás is. Most biztosan van olyan, aki megkérdezi, hogy mi is ez az üveggermek. Ők egy külön faj az emberen belül, vagy mellett. Igazából egyidős a kettő és mindig is jelen volt, hogy az emberi családban üveggyermek született. Ez természetes. De ők a külsejük ellenére többek egy embernél, képességeik vannak, amik sokszor mágiára hasonlítanak, de csak az agy elrejtett területeinek aktivitása okozza náluk. A testük felépítése belülről kicsit eltér, hogy fel is tudják használni a tudásukat. Például ők nem csak ételből nyernek energiát, hanem szinte bármiből, még a levegőből és napfényből is. Mondjuk nagyon eltérőek, ezért sokáig embernek hitték őket, akik mutálódtak, de felfedezték a közös pontokat, és új fajjá nyilvánították őket. Mára ennyi elég lesz, mert, ahogy nézem vihar lesz és közben nem tudok írni, a többit majd legközelebb...